Kerékgyártó Györgyné, L. Balogh Irén, Sugár András, Szarvas Beatrix

Statisztikai módszerek és alkalmazásuk a gazdasági és társadalmi elemzésekben

Összefoglalás

A gyakorlati elemzések során az összehasonlítás nélkülözhetetlen eszköze az indexszámítás, érték-, volumen- és árindexek meghatározása, felhasználása.

Indexnek nevezzük két, időben vagy térben különböző aggregátum hányadosát. Az aggregátum, az érték a mennyiség (q) és az egységár (p) szorzata.

Az árindex a termékek bizonyos körére az árak változását méri. A két alapformulával számított index, a Laspeyres- és a Paasche-árindex egyaránt az árszínvonal változását jellemzi. Eltérő eredményüket az eltérő súlyozás okozza. A Fisher-féle indexet a két index súlyozatlan átlagolásával származtatjuk. A gyakorlati alkalmazás során az indexeket igen gyakran termékcsoportok összességére határozzuk meg. Az indexszámítás fokozatosan építkezik az alacsonyabb aggregációs szintek felől. Csoportosított sokaságban a teljes sokaságra számított indexeket főindexnek, az egyes termékcsoportokra számított indexeket részindexnek nevezzük. A főindex az egyes csoportokra számított részindexek átlaga.

A gazdaságban, az üzleti világban sokféle árindexet számítanak. A termelőiár-indexek a kibocsátott termékek és szolgáltatások átlagos árváltozását mérik. Az ipari termelőiár-index az iparba sorolt gazdálkodó szervezetek által előállított és értékesített termékek, szolgáltatások átlagos árváltozását fejezi ki. A mezőgazdasági termékek termelőiár-indexe a mezőgazdasági termelőktől továbbértékesítés vagy feldolgozás céljára vásárolt, valamint közvetlenül a lakosságnak fogyasztásra eladott mezőgazdasági termékek árváltozását méri. Az árolló a kibocsátási és a ráfordítási árindexeket hasonlítja össze. A mezőgazdaságban számított árollót agrárollónak, a külkereskedelemben számított árollót cserearány-indexnek nevezzük. A gazdaság és a társadalom legfontosabb mutatószámainak egyike a fogyasztóiárindex (CPI), amely háztartások által a fogyasztási szükségletek kielégítésére vásárolt termékek és szolgáltatások árainak átlagos változását méri. A fogyasztóiárindex számítása reprezentatív megfigyelésen alapul. A harmonizált fogyasztóiárindex (HICP) számításának célja, hogy az Európai Unió tagországaiban az árindexeket összehasonlíthatóvá tegye. Az inflációs folyamatok mélyebb, átfogóbb elemzéséhez járul hozzá a mag (core) inflációs mérőszám, amely azokat az áremelkedéseket jelzi, amelyek a tartósan, hosszú távon érvényesülő tendenciát fejezik ki.

Az árindex-számítást területi összehasonlításra is lehet használni. Az eltérő valutájú országokra számított árindex a valuták tényleges vásárlóerő-arányait fejezi ki. A vásárlóerő-paritás (PPP) azt mutatja meg, hogy valamely ország egy egységnyi valutája a másik ország hány valutaegységével egyenértékű a vizsgált termékkörben. Azonos valutájú országok esetén az árindex az árszínvonalat hasonlítja össze.

A volumenindex különböző termékek együttes, átlagos volumenváltozását mutatja. Az árindexhez hasonlóan ezt is meghatározhatjuk Laspeyres-, Paasche- és Fisher-formulával.

Az értékindex a termékek bizonyos körére nézve az érték, a költség együttes, átlagos változását mutatja. Ha az elemzés során az érték-, volumen- és árindex egyaránt felhasználásra kerül, olyan formájú indexeket célszerű számítani, amelyeknél a volumen- és árindex szorzata egyenlő az értékindexszel összefüggés teljesül. Az értékváltozás két összetevőjének hatását abszolút számokban is meghatározhatjuk az aggregátumok ismeretében. Az indexek és aggregátumok között sokféle összefüggés írható fel. A folyóáras értékadatból az árváltozás hatásának kiszűrését deflálásnak nevezzük.