Budai Balázs Benjámin

A közigazgatás újragondolása

Alkalmazkodás, megújulás, hatékonyság


A török uralom alóli felszabadulástól az 1848–49-es szabadságharcig

Bár a hivatali írásbeliség III. Bélánál kezdődik, aki 1181-ben elrendelte, hogy minden elé kerülő ügyet foglaljanak írásba (ettől remélve némi következetességet – hasonló eljárásokat –, átláthatóságot, nagyobb jogbiztonságot), és létrehozta a királyi kancelláriát, amely ezen okmányok kezelésével foglalkozott, mégsem mondhatjuk, hogy Magyarország közigazgatásában megjelent a bürokrácia, hiszen az ügyek túlnyomó többsége még nem tartozott az írásbeliség és a nyilvántartási kötelezettség alá. Nem beszélve arról, hogy a ma elfogadott (és a francia feudális abszolutizmusban körvonalazott) minimális bürokrácia-fogalomhoz szükséges jellemzők: állandó hivatali szervezet, élethivatásszerű közszolgálat, szakképzettség, minősítés, rendszeres díjazás stb. hiányzott. A feudális rendszerből fakadóan magától értetődő volt a közigazgatás központi jellege és királyhoz kötöttsége. A tisztviselők is a király familiárisai közül kerültek ki. A társadalmi fejlődés eredményeként, a vármegyék önkormányzati jellege azért alakulhatott ki, mert a király és a köznemesség érdekei egy irányba mutattak. Az oligarchák fékeként fungáló érdekközösség alapja tehát a király „kvázi önkorlátozásának”. Innentől kezdve a vármegyei (később megyei, önkormányzati) rendszer fékezőereje napjainkig tetten érhető, csak más-más aspektusban, más-más tartalommal.

A közigazgatás újragondolása

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 065 6

Érdekes látni, hogy gyorsan változó világunkban az állam (ezen belül a közigazgatás) gyakorta sürgető kötelessége saját szerepének, funkcióinak, céljainak, eszközeinek újradefiniálása, újra-gondolása. Ilyenkor többnyire régről visszaköszönő kérdéseket teszünk fel, melyekre - épp ezért - sokszor a válaszok is meglepően hasonlatosak. De még ha eltérőek is, a végrehajtás visszásságai miatt léphetünk bele ugyanabba a (helyesebben ugyanannak látszó) folyóba… Ezért is végzi méltatlanul csúfosan a legtöbb reform, és ezért is érezhetjük, hogy a közigazgatás - jobbítói szándékai ellenére - sem javul. Tudnunk kell azonban, hogy végérvényes megoldás nincs, csak olyan, mely átmenetileg kezeli a - környezethez épp illeszkedő - problémát. A kezelés eredményének tartóssága viszont ismerhető tényezőktől függ.

Ráadásul a közigazgatás működésének egészségéért már akkor is tenni kell, amikor annak kórtünetei nem látszódnak a felszínen. A tudomány (elmélet) és a gyakorlat (legjobb megoldások, visszacsatolások) diskurzusának fényében, a tudomány eszköztárát segítségül hívva, folyamatosan diagnózist kell felállítanunk, és az adott kórképekre teljes körű (szervezetre, feladatra, eljárásra, személyzetre kiterjedő) módszertani megoldási variánsokat kell nyújtanunk. Ez a sikeres, célorientált, hatékony (vagy egy szóval: jó) közigazgatás kulcsa.

Dr. Budai Balázs Benjámin intézetvezető, egyetemi docens legújabb monográfiája napjaink közigazgatásának hatékonysági dimenzióit vizsgálja. Segít válaszokat találni a modernizációs kényszer mögötti jelenségekből fakadó legfontosabb kérdésekre. Fejezetet szentel - többek között - a köz­igazgatás gazdasági, társadalmi, szervezési, jogi, informatikai és emberi erőforrásra vonatkozó hatékonyságának. Ez az integrált, holisztikus megközelítés jó fogódzót adhat mindazoknak, akiknek a közigazgatás fejlesztése hivatása, vagy hivatása lesz.

Hivatkozás: https://mersz.hu/budai-a-kozigazgatas-ujragondolasa//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave