Az elemezésben hét értéktényezőt fogalmaz meg Alfred Rappaport, úgymint az árbevétel növekedési üteme, az üzemi eredményhányad, az effektív cash adóráta, tárgyi eszközökbe és immateriális javakba történő beruházások, működő tőkébe történő beruházás, a tervezési időszak hossza, valamint a befektetett tőke költsége. Alfred Rappaport 1986-ban publikált módszere, a részvénytulajdonosi érték elemzés – amely a tulajdonosok által a cégbe fektetett tőke megtérülésére és maximalizálására irányul –, kapcsolódik a stratégiákhoz, a cash flow-hoz és az értékképzéshez. A módszer alkalmazása nagymértékben elvárja a menedzsment szaktudását, a stratégiai tervezési keretek – mint Michael Porter értékláncmodellje – és az értékgenerátorok, értéktényezők ismeretét, amelyek a stratégiákat lefordítják előre jelzett cash flow-ra, melynek időszakonkénti megvalósítása a stratégiai pénzügyi controlling feladata. Alkalmazása során a cég belső értékének tartós erősítésével, a növekedési potenciál javításával kívánják elérni a piaci érték, a tőzsdei árfolyam emelkedését, így folyamatosan emelkedő áron tudják vagy tudnák eladni tulajdoni hányadukat. A vállalat üzleti értékét azon pénzösszeg (a szabad cash flow) határozza meg, amelyet a társaság szokásos működése során a jövőben kitermel és amelynek felhasználásáról a tulajdonosok dönthetnek. A szabad cash flow elnevezés arra a potenciálra utal, amely a cég számára lehetőséget teremt a meghatározott osztalék kifizetésére, valamint a szokásos működés és a jövőbeni fejlődés érdekében elvégzett beruházások finanszírozására, illetve annak tervezhetőségére fordíthatnak a stratégiai pénzügyi controllingban. A rendelkezésre álló cash flow nem azonos azzal az összeggel, amely a társaság év végi mérlegének pénzeszközök sorában szerepel. Minél nagyobb összeget mutat a pénzeszközök mérlegsora, annál kedvezőtlenebb a hatása a cash flow-ra. Tehát látható, hogy Rappaport a diszkontált szabad cash flow (Free Cash Flow, FCF) modellt alkalmazza a részvénytulajdonosi érték meghatározására. Az FCF-modell teljes mértékben jövőorientált, az előrejelzések alapján azt keresi, hogy a vállalat miként fejlődik majd a következő néhány évben. A stratégiai pénzügyi controlling a modell ezen fő elvére épít, azaz folyamatosan ellenőrízhetővé válik a szabad pénzeszköz áramlása, állománya. Előnye, hogy a cég valószínűsíthető növekedési pályája összefüggésbe hozható a várható makrogazdasági és iparági trendekkel, ezért könnyebb az előrejelzéseket ellenőrizni és a rendszeren belül visszacsatolni.