Voszka Éva

Az állami tulajdon pillanatai

Gazdaságtörténeti és tudománytörténeti nézőpontok


A hidegháborús békeévek megrázkódtatásai (1945–1980)

Azt állítottuk, hogy az állami tulajdon méretének nagyobb léptékű változása rendkívüli helyzetet jelez. Így első pillantásra meglepő lehet, hogy az 1945 utáni, katonailag viszonylag csendes, gazdaságilag pedig jól prosperáló évtizedekben nem akadtak meg a turbulens időszakban elindult folyamatok. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a hidegháborús feszültség az egész időszakban fennmaradt, és a győztesek közé tartozó, az extenzív növekedés időszakában gazdaságilag is erősnek mutatkozó Szovjetunió a szó szoros értelmében vett totális államosításra épülő rendszerével az európai baloldal egy része számára sokáig példát és hivatkozási alapot, a többi párt számára pedig folyamatos fenyegetést jelentett. A közelebbi vizsgálat azt is megmutatja, hogy ebben a periódusban is vannak csomópontok az állami tulajdon kiterjedésében – először akkor, amikor a normál állapotok még nem álltak helyre, majd amikor gazdaságilag megrendültek. Az első átalakulási hullám a vizsgált időszak kezdete, a háború utáni újjáépítés, a második pedig a vége, az 1970-es évektől kibontakozó válság. A kettő között pedig a kapitalizmus egyik legnagyobb átalakulása zajlott: a jóléti államok kiépítése. A következő fejezetek ezeket a szakaszokat veszik sorra, időrendben haladva.

Az állami tulajdon pillanatai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 218 6

Visszafordítható-e a privatizáció? Az elmúlt évtized hazai tapasztalata mellett az Európai Unió sok országa, sőt az államosításokat hagyományosan elutasító USA is azt példázza, hogy igen. A könyvben felvázolt gazdaságtörténeti körkép arra utal, hogy az állami tulajdon kiterjedésének megváltoztatása erős társadalmi megrázkódtatások idején nem szokatlan jelenség. Ezek a nagy hullámok, amelyeket a szerző a tulajdon pillanatainak nevez, biztos jelei a rendkívüli helyzetnek, és többnyire összekapcsolódnak az éppen uralkodó gazdaságpolitikai és elméleti paradigma megváltozásával.

A válságok kezelésére az európai országok kormányai a 20. században és azóta is alkalmas eszköznek találták az állami tulajdon kiterjedésének megváltoztatását. Csakhogy – lényegében ugyanolyan célokat kitűzve – eleinte sorozatosan a bővítés, majd pedig a szűkítés irányába léptek, 2008 után viszont az államosítás és a privatizáció egymással párhuzamosan szökött magasba. A fő tendencia elbizonytalanodásából és a legutóbbi „pillanat” több újszerű vonásából kiindulva a könyv nyíltan vállalt szándéka, hogy elbizonytalanítsa az Olvasót is néhány megkérdőjelezhetetlennek tekintett alapigazságban. Van-e tértől és időtől független biztos recept, örök igazság az államosítás vagy privatizáció kérdésében – létezik-e egyetlen helyes megoldás? Valóban éles-e a határ a köztulajdon és a magántulajdon között, tényleg szöges ellentétben áll-e egymással az államosítás és a privatizáció? Egyáltalán: ugyanazt jelentik-e ezek a fogalmak különböző korokban és különböző országokban?

Mivel a köztulajdon kérdése mind a gazdaságtörténet, mind az elmélettörténet tanulsága szerint szorosan összefügg az államnak a gazdaságban betöltött szerepével, a könyv nemcsak az államosítás és a privatizáció iránt érdeklődőknek ajánlható, hanem azoknak is, akik a gazdaságpolitikai döntések feltételrendszerének hatását, mozgatórugóit és a közgazdasági teóriákhoz fűződő viszonyát szeretnék jobban megismerni.

Hivatkozás: https://mersz.hu/voszka-az-allami-tulajdon-pillanatai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave