Voszka Éva

Az állami tulajdon pillanatai

Gazdaságtörténeti és tudománytörténeti nézőpontok


Államosítás elméleti alapokkal és anélkül

A neoklasszikus elmélet, amely a közgazdaságtan főárama volt a 19. század utolsó és a 20. század első harmadában, vagyis az állami tulajdon erőteljes növekedése idején, nem foglalkozott az intézmények szerepével, így a tulajdon kérdésével sem. A piacot és a magántulajdont, „…egy idealizált kapitalista rendszer alapvető jellemzőit a mainstream közgazdászai természetesnek vették, noha a gazdaságtudomány párhuzamosan fejlődött a nyugati típusú kapitalizmussal. Sajnálatos, hogy a kapitalizmus alapjainak tanulmányozását általában annak baloldali kritikusaira hagyták” (Alchian–Demsetz 1973, 16). Vagy másként: a főáramba tartozó elméletek az árak koordináló szerepének megértésére törekedve „…implicit módon egy tökéletes tulajdonosi rendszer létezését feltételezték”, axiómaként kezelték, hogy „…a tökéletes verseny működése érdekében minden szűkösen rendelkezésre álló forrást magántulajdonosoknak kell birtokolniuk, mégpedig egyértelműen és biztonságosan” (Demsetz 2002, 654). A magántulajdon kialakulását ezek a modellek nem vizsgálták, mint ahogy az államnak ebben az időszakban éppen változó-növekvő szerepét sem. A köztulajdon kiterjedése és sajátosságai, a kormányzat és a vállalatok kapcsolata, a szabályozás, a szociális újraelosztás kívül maradt a neoklasszikusok érdeklődési körén.

Az állami tulajdon pillanatai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 218 6

Visszafordítható-e a privatizáció? Az elmúlt évtized hazai tapasztalata mellett az Európai Unió sok országa, sőt az államosításokat hagyományosan elutasító USA is azt példázza, hogy igen. A könyvben felvázolt gazdaságtörténeti körkép arra utal, hogy az állami tulajdon kiterjedésének megváltoztatása erős társadalmi megrázkódtatások idején nem szokatlan jelenség. Ezek a nagy hullámok, amelyeket a szerző a tulajdon pillanatainak nevez, biztos jelei a rendkívüli helyzetnek, és többnyire összekapcsolódnak az éppen uralkodó gazdaságpolitikai és elméleti paradigma megváltozásával.

A válságok kezelésére az európai országok kormányai a 20. században és azóta is alkalmas eszköznek találták az állami tulajdon kiterjedésének megváltoztatását. Csakhogy – lényegében ugyanolyan célokat kitűzve – eleinte sorozatosan a bővítés, majd pedig a szűkítés irányába léptek, 2008 után viszont az államosítás és a privatizáció egymással párhuzamosan szökött magasba. A fő tendencia elbizonytalanodásából és a legutóbbi „pillanat” több újszerű vonásából kiindulva a könyv nyíltan vállalt szándéka, hogy elbizonytalanítsa az Olvasót is néhány megkérdőjelezhetetlennek tekintett alapigazságban. Van-e tértől és időtől független biztos recept, örök igazság az államosítás vagy privatizáció kérdésében – létezik-e egyetlen helyes megoldás? Valóban éles-e a határ a köztulajdon és a magántulajdon között, tényleg szöges ellentétben áll-e egymással az államosítás és a privatizáció? Egyáltalán: ugyanazt jelentik-e ezek a fogalmak különböző korokban és különböző országokban?

Mivel a köztulajdon kérdése mind a gazdaságtörténet, mind az elmélettörténet tanulsága szerint szorosan összefügg az államnak a gazdaságban betöltött szerepével, a könyv nemcsak az államosítás és a privatizáció iránt érdeklődőknek ajánlható, hanem azoknak is, akik a gazdaságpolitikai döntések feltételrendszerének hatását, mozgatórugóit és a közgazdasági teóriákhoz fűződő viszonyát szeretnék jobban megismerni.

Hivatkozás: https://mersz.hu/voszka-az-allami-tulajdon-pillanatai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave