Voszka Éva

Az állami tulajdon pillanatai

Gazdaságtörténeti és tudománytörténeti nézőpontok


A privatizáció elméleti bírálata

A magánkézbe adás kritikájának egy részét a gazdaságtörténeti rész 5.3.2. fejezete már bemutatta, most az elméletekre összpontosítunk. Ezeknek a bírálatoknak mindegyik irányzata voltaképpen a tulajdonjogi megközelítésnek azt a kiindulópontját kérdőjelezi meg, hogy „a tulajdon számít” – legalábbis azt a szélsőséges, de a nagy hullám idején gyakori megfogalmazást, amely szerint a tulajdon önmagában perdöntő volna. „Nem azt állítjuk, hogy a tulajdonosi szerkezetek nem számítanak, hanem azt, hogy a piaci vagy nem piaci allokáció kérdése sokkal komplexebb, mint ahogy azt a privatizáció hívei gyakran feltételezik” – foglalja össze e nézetek lényegét Thomas Clarke és Christos Pitelis (1993, 3). Az ellenvetések három fő érv köré csoportosíthatók. Az egyik szerint elméletileg, pusztán mikrogazdasági megközelítéssel nem bizonyítható, hogy a magántulajdon hatékonyabb lenne az államinál, a privatizáció hatása pedig teoretikus alapon kimutathatatlan. A másik két érv a környezeti-intézményi feltételek, mégpedig az állami magatartás, valamint a versenyhelyzet (piacszerkezet) fontosságát hangsúlyozza a cégek teljesítménye, illetve a privatizáció következményei szempontjából.

Az állami tulajdon pillanatai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 218 6

Visszafordítható-e a privatizáció? Az elmúlt évtized hazai tapasztalata mellett az Európai Unió sok országa, sőt az államosításokat hagyományosan elutasító USA is azt példázza, hogy igen. A könyvben felvázolt gazdaságtörténeti körkép arra utal, hogy az állami tulajdon kiterjedésének megváltoztatása erős társadalmi megrázkódtatások idején nem szokatlan jelenség. Ezek a nagy hullámok, amelyeket a szerző a tulajdon pillanatainak nevez, biztos jelei a rendkívüli helyzetnek, és többnyire összekapcsolódnak az éppen uralkodó gazdaságpolitikai és elméleti paradigma megváltozásával.

A válságok kezelésére az európai országok kormányai a 20. században és azóta is alkalmas eszköznek találták az állami tulajdon kiterjedésének megváltoztatását. Csakhogy – lényegében ugyanolyan célokat kitűzve – eleinte sorozatosan a bővítés, majd pedig a szűkítés irányába léptek, 2008 után viszont az államosítás és a privatizáció egymással párhuzamosan szökött magasba. A fő tendencia elbizonytalanodásából és a legutóbbi „pillanat” több újszerű vonásából kiindulva a könyv nyíltan vállalt szándéka, hogy elbizonytalanítsa az Olvasót is néhány megkérdőjelezhetetlennek tekintett alapigazságban. Van-e tértől és időtől független biztos recept, örök igazság az államosítás vagy privatizáció kérdésében – létezik-e egyetlen helyes megoldás? Valóban éles-e a határ a köztulajdon és a magántulajdon között, tényleg szöges ellentétben áll-e egymással az államosítás és a privatizáció? Egyáltalán: ugyanazt jelentik-e ezek a fogalmak különböző korokban és különböző országokban?

Mivel a köztulajdon kérdése mind a gazdaságtörténet, mind az elmélettörténet tanulsága szerint szorosan összefügg az államnak a gazdaságban betöltött szerepével, a könyv nemcsak az államosítás és a privatizáció iránt érdeklődőknek ajánlható, hanem azoknak is, akik a gazdaságpolitikai döntések feltételrendszerének hatását, mozgatórugóit és a közgazdasági teóriákhoz fűződő viszonyát szeretnék jobban megismerni.

Hivatkozás: https://mersz.hu/voszka-az-allami-tulajdon-pillanatai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave