Annak ellenére, hogy az emberiség történetének hosszúra sikeredett hajnala bőséges alkalmat kínálna a helyváltoztatások bemutatására, ezt az időszakot nem tekintjük a turizmus históriai előzményének, mivel nem volt jelen az az állandó település, amelynek alkalmankénti elhagyását környezetváltozásként értelmezhetjük. A nomadizmus egykor az egész emberiség létét jellemezte, a közösségek állandó mozgásban voltak, ez azonban karakterisztikusan sem a szabadidőhöz, sem a hivatás végzéséhez nem kötődött, pusztán az életben maradást szolgálta. Igaz, hogy a Közel-Keleten az első állandó, egymástól független települések már a neolitikumban megjelentek (a mai Kurdisztán területén lévő Dzsarmóban 150 fő, Urban pedig 34 000 fő élt), ezekben a munkamegosztás még nem állt azon a fokon, ami lehetővé tette volna a mai értelemben vett szabadidő csírájának kifejlődését. A mezopotámiai civilizációk Kr. e. 3100-3000 körül már az első fejlett emberi kultúra lenyomatait tükrözik. Hammurápi törvénykönyvében bizonyos társadalmi különbségek és specializálódó szakmák érhetők tetten. A Nílus, az Indus, a Hoangho menti civilizációkban városok alapítására kerül sor (a városi települések a modern turizmusban kapnak majd igazán kitüntetett szerepet), ezek a kereskedelmi és hatalmi központok a tagolt társadalom és a fejlett munkamegosztás bizonyítékai, továbbá a kommunikációnak, a nyelvhasználatnak, a kultúrának, a vallási és közösségi élet kiteljesedésének színterei. Miközben alig rendelkezünk utazásaikkal kapcsolatos ismeretekkel, majd minden fennmaradt alkotásuk turisztikai vonzerővé vált. Kréta és Mükéné szerepét azért kell külön hangsúlyozni, mert az a kor, amelyhez virágzásuk kötődik, kapcsolatban áll a trójai háborúval, az első olyan történelmi eseménnyel, amelyről szóló szépirodalmi műben tárul fel a Homérosz előtti kor kalandozó világa. Az Odüsszeia hozzájárult ahhoz, hogy betekintést nyerjünk a vendégfogadás egykori kultúrájába, meggyőződhetünk arról, hogy a görög városállamokban az idegen egyben vendég is volt, akire Zeusz gyermekeként tekintettek. Ami a technikai előzményeket illeti, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a fáraók birodalmában, Egyiptomban már papiruszcsónakokat, sőt evezős, vitorlás facsónakokat használtak. A sumérok pedig ismerték a kereket.