Az iparosodás motorja a vasútépítés volt. A vasút egymástól távol fekvő területek között teremtett a korábbiakhoz képest gyorsabb és biztosabb összeköttetést. Stephenson magyarul „rakétának” nevezett gőzmozdonyának bemutatkozása (1817) valóban mérföldkőnek számított az utazási technika történetében, de ahogyan a telefonkészülék feltalálása önmagában nem hozta volna meg a kommunikációs forradalmat (ehhez kellett a telefonközpont megalkotása), úgy a vasúti közlekedésben legalább olyan fontos szerepe volt a vágányokon alapuló hálózatok kiépülésének. A nagy erejű gőzmozdonyok és a több ezer kilométernyi vasúti sín iránti igény további fejlődésre serkentette az új gazdaság kulcságazatait. A gőzmozdonyoknak kezdetben a szénbányákban használatos csillék vontatásában volt szerepük, de első ízben 1825-ben már az angliai Stockton és Darlington között személyeket is szállított, 1830-tól pedig Liverpool és Manchester között már rendszeres vasúti járat üzemelt. Először vált lehetővé az ember számára, hogy gyorsabban haladjon a legtöbb élőlénynél.45 A tőkével rendelkezők szívesen fektették pénzüket vasúti részvényekbe, még akkor is, ha az évente csak néhány százalék hasznot hozott a számukra. Amíg 1840-ben 2700 kilométernyi vágány volt Európában, 1910-re – Oroszországot leszámítva – már 250 ezer kilométer. Az Alpokat a vasúti közlekedés megkönnyítése érdekében első ízben 1871-ben fúrták keresztül (Mont Cenis-alagút), a Gotthard-alagút 1882. évi megépülésével pedig megvalósult a hegység északi és déli oldala közötti összeköttetés.