A XIX. század második felétől megkezdődik az utazás kommercializálódása. A vasút csak technikai lehetőséget jelentett, de ahhoz, hogy nagyobb tömegek vegyék igénybe, valakinek össze kellett állítani egy kényelmes és biztonságos utazást magában foglaló programot. 1841 júliusában az angol antialkoholisták Loughborough-ban kongresszust tartottak, és a Leicesterben élő idősebb Thomas Cooknak (eredeti foglalkozását tekintve nyomdász) jutott az eszébe, hogy társai utazását különösebb ellenszolgáltatás nélkül megszervezze. Megállapodott a Midland Railway vasúttársaság képviselőivel, akik vállalták, hogy 570 résztvevőt fejenként 1 shillingért utaztatnak. Thomas Cook az 1855. évi párizsi világkiállításra már üzleti alapon és nem holmi passzióból szervez utasokat, így az ő tevékenységét az utazásszervezés megalapozásának is tekinthetjük. Mivel nagyon erős a kor emberében az individualitás iránti igény, idegenkedik a másokkal való együttutazástól, ezért Thomas Cook kialakítja a Coupon system nevű szolgáltatást, amely az egyénileg utazóknak is biztosítja mindazokat az előnyöket, amelyek eredetileg a társasutasoknak jártak. Ezzel összefüggésben észleli, hogy a jól szituáltnak vélt angolokat továbbra is előszeretettel zsákmányolják ki az európai szállodások, ezért velük előre megállapodik a szolgáltatások áráról, és az igénybevételre feljogosító igazolást állít ki, ezeket a Cook-szelvényeket pedig fizetés gyanánt fogadják el külföldön (ez tekinthető a voucher elődjének). A vállalkozást jellemzi, hogy 1890-ben már 1714 alkalmazottja volt a Thomas Cook utazási irodának.