Magyarország rendszerváltozás utáni turizmuspolitikájának történetében a legnagyobb áttörést a Gazdasági Minisztérium által 2000-ben meghirdetett Széchenyi-terv jelentette. Ez az akkor hatalmon lévő kormány átfogó gazdaságélénkítő programja keretében a korábbi évekhez képest nagyságrendileg nagyobb költségvetési támogatást biztosított a turizmus egyes kiemelt területeinek fejlesztésére. A program legfontosabb céljai között szerepelt többek között a nemzetközi turizmus hatékonyságának növelése, a belföldi turizmus fejlesztése, a fenntartható turizmus feltételeinek biztosítása, a hagyományos turisztikai országkép reformja, új küldő országok bevonása. Az állami költségvetés részét képező Turisztikai Célelőirányzatban 2001-re 25, 2002-re pedig 28 milliárd forintot különítettek el. Ezt a forrást elsősorban a Széchenyi-terv Turizmusfejlesztési Programjának alprogramjaira (gyógy- és termálturizmus, konferenciaturizmus, turisztikai tematikus parkok, kastély- és várturizmus, turisztikai információs rendszerek fejlesztése, egyéb minőségi turisztikai termékek fejlesztése) fordították. Az állami támogatást pályázati úton keresztül lehetett elnyerni, amelyben a legnagyobb mértékű részesedésre az önkormányzatok tettek szert, mivel elsősorban ők tudták az előírt 50 százalékos önrészt biztosítani. A Széchenyi-terv keretében megvalósuló fejlesztések között kiemelkednek az egészségturisztikai beruházások, amelyek során a kor követelményeinek minden tekintetben megfelelő gyógy- és élményfürdőket, valamint ahhoz kapcsolódó szálláshelyeket hoztak létre.