A termékek előállítására létrejött kézműves és manufakturális üzemek elsősorban a helyi igények kielégítésre jöttek létre. A helyi szükségletek telítettsége és a termelési volumenek növekedésének köszönhetően a „túltermelt” áruk új vevőket és piacokat kerestek maguknak nemzeti határokon belül és azon túl. A termelő és gyártó „műhelyek” így kereskedelmi tevékenységgel is elkezdtek foglalkozni, és/vagy kereskedőknek adták el termelésük jelentős(ebb) részét. A kereskedelmi áruk – különböző országok területén való – továbbjuttatását kezdetben maguk a kereskedők látták el. Ennek érdekében a kereskedőknek el kellett tudniuk igazodni a korra jellemző írott és íratlan törvények, földrajzi adottságok és ennek köszönhető lehetőségek, illetve a kialakult szokások között. A kereskedő munkája folyamatosan bővült, és tevékenységének részét képezte az áru értékesítése mellett annak továbbítása, illetékek, vámok megfizetése, követelések behajtása. Ebben az időben még jelentős szerepe volt a pénzt helyettesítő csereáruknak, így az „export” árujával utazó kereskedő mindkét irányban áruval közlekedett, eladott, hogy másfajta „import” árut vegyen. A kereskedelmi volumenek növekedésének és irányainak köszönhetően kialakultak a kereskedelmi útvonalak. A kereskedelmi útvonalak mentén élő népek: babilóniaiak, perzsák, médek, Kisázsia különböző fajú népei egymással kereskedtek. Az árucsere-forgalom és az útvonalakon haladás lehetősége felvirágoztatta ezeknek a népeknek és kialakuló városoknak a gazdaságát. A kereskedők között létrejött és állandósulttá vált kapcsolat lehetővé tette, hogy a kereskedőnek már szükségszerűen nem kellett együtt utaznia a karavánjával. Az áru továbbításával első időszakban az alkalmazottját, később a már „saját” karavánnal rendelkező „vállalkozót” bízta meg. Az áruk értékesítésével és a követelések behajtásával a „végpontokon” működő kereskedők egymást bízták meg kölcsönösen. Így alakult ki az, hogy a kereskedők elsősorban az általuk forgalmazott áruk kereskedelmével kezdtek el foglalkozni. Erre szükség is volt, mert a kereskedelmi útvonalak mentén egyre nagyobb volt az áruforgalom, és több adottságnak köszönhetően (pl. kedvező földrajzi elhelyezkedés) létrejöttek a kereskedővárosok is (1. ábra).