Elrendezésükről, vagyis arról a módról, ahogyan mindegyik mozog, amennyiben az egyik előbb van, a másik pedig később, és arról, hogy egymáshoz viszonyítva milyen távol vannak, a csillagászatról szóló művek alapján vizsgálódjunk; ezek ugyanis kielégítően tárgyalják ezeket a kérdéseket. A jelen elméletből az következik, hogy minden egyes csillag mozgása – már ami az egymáshoz viszonyított sebességüket illeti – a távolságuktól függ. Alapul véve ugyanis, hogy az égbolt legkülső forgása egyszerű mozgás és mindenek közül a leggyorsabb, az összes többi test mozgása pedig lassabb ennél és összetett (hiszen mindegyik saját köre mentén haladva az égbolt mozgásával szemben halad), közvetlenül adódik az ésszerű feltevés, hogy az égitest, amelyik legközelebb esik az egyszerű és elsődleges körforgáshoz, a leghosszabb idő alatt járja be saját körét, a legtávolabb eső pedig a legrövidebb idő alatt, és a többi égitesttel is hasonló a helyzet: a közelebbi hosszabb idő alatt, a távolabbi pedig rövidebb idő alatt járja be körét. Ez azért van, mert a legközelebbit uralja leginkább az égbolt körforgása, a legtávolabbit pedig a távolság miatt a legkevésbé. A közöttük lévőket pedig a távolság arányában befolyásolja, mint ahogyan azt a matematikusok is megmutatták.162