Bár A világrend (De mundo) című kozmológiai-teleológiai értekezés Arisztotelész neve alatt hagyományozódott – az Andronikosz által megszerkesztett arisztotelészi corpusban a természetfilozófiai tárgyú művek sorában utolsóként, a Meteorológia után szerepel – csaknem biztosra vehető, hogy nem a sztageirai filozófus munkája. Ennek ellenére népszerűségében a keresztény időszámítástól kezdve a reformációig talán felül is múlta Arisztotelész hiteles írásait. Erről tanúskodik a kéziratok hatalmas mennyisége (100 fölött, szemben a legtöbb Arisztotelész-mű alig tucatnyi kódexével), valamint a számos fordítás, kezdve Apuleius latin parafrázisával, melyet több új fordítás követett a középkor folyamán, de korán elkészült szír,486 örmény, majd arab változata is, a késő középkorban pedig átültették számos európai nyelvre, és egy arab rövidített változat alapján törökre is. E népszerűség oka az volt, hogy A világrend teológiai tanítása sokkal közelebb állt a kereszténységhez és általában a késő hellenisztikus vallási-filozófiai köznyelvhez, mint az arisztotelészi pragmatiák teológiája. Az Arisztotelész-kommentátorok ezzel szemben feltűnően ritkán emlegetik, a keresztény Philoponoszon és Dávidon kívül jóformán csak Proklosz idézi, aki egyúttal először vonja kétségbe a mű szerzőségét.487 Az arisztotelészi eredet feletti kételyt Erasmus elevenítette fel élénk vitát váltva ki,488 s az értekezés tekintélye ezzel el is halványult.