A Sötét Hármas fogalma három, egymással szoros kapcsolatban álló személyiségtípust foglal magában: a (szubklinikus) narcizmust, a machiavellizmust és a (szubklinikus) pszichopátiát. E konstruktum összetevőinek elemzése szempontjából sajátságosnak mondható. Tagjai közül kettő, a narcizmus és a pszichopátia klinikai megjelenési formájukban egyértelmű pszichopatológiai vonatkozásokkal rendelkeznek; ugyanakkor szubklinikus megjelenésükben teret adnak az alternatív viselkedési stratégiákként való megközelítésre. A machiavellizmusnak ugyanakkor nincsen a klinikumban megjelenő változata, párhuzamba állítható diagnosztikai kategóriája, és nem is jellemző, hogy a vonatkozó irodalmakban valaha is úgy tárgyalták volna, mint patológiás jelenséget. Amikor pedig a mindhárom személyiségtípust egybefoglaló Sötét Hármas evolúciós eredetének kérdésköre kerül szóba, akkor egyértelműen az alternatív viselkedési stratégiaként való értelmezés áll előtérben. Jelen fejezetben mi is erre a megközelítésre helyezzük a hangsúlyt; minthogy azonban a narcizmus és a pszichopátia tárgyalásakor elkerülhetetlen a pszichopatológiai értelmezés figyelembevétele, ennek bizonyos aspektusait is ismertetjük. Emellett a témakör sajátosságai folytán elengedhetetlen, hogy mind egységesen a Sötét Hármast, mind annak három összetevőjét külön-külön is tárgyaljuk.