Az evészavarok diagnosztikája nem bonyolult kérdés. Az AN-t a nyilvánvaló testsúlyhiány mellett az elhízástól való félelem és a testképzavar, valamint az amenorrhoea egyértelművé teszi (lásd a fejezet első részét). A BN vagy az orthorexia, izomdiszmorfia megállapítása sem nehéz, klinikai interjúval gyorsan tisztázható a pszichológiai háttér, s a diagnózis tulajdonképpen másodpercek alatt megállapítható. Éppen ezért megdöbbentő, s a pszichoszomatikus zavarok helyét látszik illusztrálni a mai egészségügyben, hogy hetekig-hónapokig bolyonganak a betegek a szomatikus orvoslás útvesztőiben, elsősorban belgyógyászati vagy gyermekgyógyászati osztályokon, s a vizsgálati leleteken igen sokszor hiányzik a nyilvánvaló AN tüneteinek leírása (sokszor testsúlyadat sincs). Ez a kérdés már túlmutat az evolúciós problémakörön (illetve nem kevés iróniával azt mondhatjuk, hogy az egészségügy diszfunkciói tulajdonképpen csökkentik a túlnépesedés veszélyét...). Természetesen el kell végezni a szükséges szomatikus vizsgálatokat (például laboratóriumi vizsgálatot – BN-ban gyakori a hipokalémia, vagy AN-ban az alultápláltságnak több testi következménye van), de ez igen hamar megoldható.