A szerfogyasztással kapcsolatos adatok figyelemre méltóan egybevágnak ezzel az elméleti modellel. Azt látjuk a 4.2. ábrán, hogy az alkoholfogyasztás életkori és nemi megoszlása nagyon hasonló képet mutat más kockázatvállaló viselkedések mintázataihoz. Ugyanez a helyzet a dohányzással: a különböző személyiségtesztekkel végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy – különösen a rászokás időszakában – a dohányosokra nagyobb fokú újdonságkeresés jellemző, mint másokra. Általában véve is igaz, hogy a szenvedélybetegség és a kockázatvállalás közötti kapcsolat különösen erős a szerhasználat kezdeti szakaszában. A szakemberek iniciációnak nevezik azt a kezdeti eseménysorozatot (az első adag kábítószer, alkohol, cigaretta), amely azután később függőségbe torkollhat. Hogy azután ebből valóban kialakul-e szenvedélybetegség, az persze számos genetikai és környezeti tényező függvénye. Az viszont tény, hogy a kezdeti időszak egyik meghatározó személyiségjegye az újdonságkeresés. Ez egy genetikailag befolyásolt általános alkati jellemvonás, amely egyaránt magában foglalja az élmény-, izgalom- és kalandkeresésre irányuló vágyat, és az egyhangúság és az unalom utálatát (Urbán, Kökönyei és Demetrovics, 2008). Ezek a vonások nagyon is illenek a kábítószer vagy az alkohol fiatal kipróbálóira: unatkoznak, elégedetlenek, gyűlölik a mindennapi tapasztalatok sivárságát, valami újra vágynak, és nem tartanak a káros következményektől.