Bereczkei Tamás, Hoffmann Gyula (szerk.)

Gének, gondolkodás, személyiség


Transzgenerációs hatások

Az előzőek alapján talán meglepőnek tűnik, hogy az epigenetikai hatásoknak transzgenerációs következményei is lehetnek, bizonyos megfigyelésekből azonban erre lehet következtetni. Ha a női ivarsejt vonalat nézzük, akkor erre jó magyarázat kínálkozik. A női ivarsejtek ugyanis már az embrionális korban elérik érési folyamatuk utolsó szakaszát. Ez azt jelenti, hogy egy jelenleg leánymagzatot hordozó várandóst érő hatás következménye a hamarosan megszülető lány petesejtjeiből majd 20–40 évvel később születő utódokban, az ő fejlődésük során, tehát évtizedek múlva fog megnyilvánulni. Ha ezt a jól ismert tényt epigenetikai ismeretekkel értelmezzük, akkor arra lehet következtetni, hogy a nagymamát érő környezeti hatások, például a táplálkozás, befolyásolhatják a petesejtben lévő DNS epigenetikai szignáljait, ami meghatározhatja az unokák génexpressziós profilját. A férfi ivarsejtképződés csak a serdülőkorban kezdődik, a környezeti hatások generációs átvitelére más mechanizmust kell feltételezni, a lehetőség azonban nem zárható ki. Kimutatták, hogy korai stressznek kitett hím egerek utódaiban az így kiváltott depresszió átadódott az utódokra, ami arra utal, hogy a stressz hatása átkerülhet egyik generációról a másikra, feltehetően a spermiumok epigenetikai módosulása révén (Franklin és mtsai 2010).

Gének, gondolkodás, személyiség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 706 7

Magas szülőknek csak magas gyermekei lehetnek? Lehet az, hogy alapvető biokémiai folyamatainkat tekintve kevéssé különbözünk a baktériumoktól, alig a muslincáktól és szinte egyáltalában nem a csimpánzoktól? Valóban a nevelésen múlik, hogy ki lesz társaságkedvelő, ki szorongó, ki félénk és ki agresszív - vagy ebben a gének is fontos szerepet játszanak?

Vajon tényleg csak legfeljebb néhány molekulánk eltérésein múlik, hogy némelyikünk hajhássza az újdonságokat, mások legszívesebben csak elüldögélnének a szobában?

Lehetséges, hogy a szomszédunk, akinek már a nagyapja is a mi nagyapánkkal gyerekeskedett, genetikailag jobban eltér tőlünk, mint egy zulu törzsfőnök?

Öröklődhet-e a mélabú, a kíváncsiság vagy a kreativitás? A szülői nevelés hiányosságai vagy bizonyos gének tekinthetők felelősnek azért, ha valaki depresszióban, skizofréniában vagy autizmusban szenved? Mennyire vagyunk képesek arra, hogy öröklött adottságaink ellenében karcsúak legyünk, uralkodjunk indulatainkon és fejlesszük gondolkodásunk rugalmasságát?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresünk választ a könyv lapjain. A konkrét válaszokon túlmenően megismertetjük az olvasókat azokkal a genetikai elvekkel, szabályszerűségekkel, amelyek közel visznek egy-egy probléma megoldásához. A hazánkban hiánypótlónak szánt könyv számos kutató műhely együttműködésével született meg. Megírásával igyekszünk képet adni az érdeklődőknek azokról a forradalmi változásokról, amelyek az emberi elme és viselkedés területén mentek végbe a humángenetika elmúlt két évtizedes fejlődése során. Az emberi természet működése iránt érdeklődő olvasók tájékoztatása mellett szeretnénk hozzájárulni a pszichológusok, pszichológushallgatók képzéséhez és általában a humán tudományok bármilyen területén dolgozó szakemberek szemléletformálásához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bereczkei-hoffmann-genek-gondolkodas-szemelyiseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave