Bereczkei Tamás, Hoffmann Gyula (szerk.)

Gének, gondolkodás, személyiség


Összefoglalás

A gén-környezet korreláció jelenségének feltárása jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a környezet szerepéről, hatásáról alkotott elképzelésünk megváltozzon. A környezet nem egy olyan külső tényező, amit az egyén csak „elszenved”, hanem genetikai jellemzői befolyásolhatják, hogy az egyén milyen hatásoknak legyen kitéve. Csecsemő- és gyermekkorban fontos szerepe van a passzív gén-környezet korrelációnak, tehát annak, hogy a biológiai család által biztosított környezet nem teljesen független a biológiai rokonok genetikai felépítésétől. Az evokatív és aktív gén-környezet korreláció nemcsak a családon belül, hanem egyéb közösségekben is érvényesül, és az önállóság növekedésével egyre fokozódik a szerepe. Az egyén nemcsak a társas környezetét választhatja meg aktívan, hanem az életeseményekben is kimutatható genetikai variancia. Természetesen nem mindegy, hogy milyen életeseményről van szó. Azok, amelyek valóban véletlenszerűek, és nincs fölöttük uralmunk (pl. természeti katasztrófák), nem mutatnak heritabilitást, ellentétben azokkal az életeseményekkel, amelyekre az egyén befolyással bírhat (pl. párkapcsolati problémák, válás, házasságkötés, pénzügyi nehézségek). A negatív életesemények fontos szerepet játszhatnak a fejlődésben és pszichopatológia kialakulásában. Úgy tűnik azonban, hogy a negatív életeseménynek való kitettséget a genetika, valamint az egyéni tapasztalatok is befolyásolják (Kendler és mtsai 1993).

Gének, gondolkodás, személyiség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 706 7

Magas szülőknek csak magas gyermekei lehetnek? Lehet az, hogy alapvető biokémiai folyamatainkat tekintve kevéssé különbözünk a baktériumoktól, alig a muslincáktól és szinte egyáltalában nem a csimpánzoktól? Valóban a nevelésen múlik, hogy ki lesz társaságkedvelő, ki szorongó, ki félénk és ki agresszív - vagy ebben a gének is fontos szerepet játszanak?

Vajon tényleg csak legfeljebb néhány molekulánk eltérésein múlik, hogy némelyikünk hajhássza az újdonságokat, mások legszívesebben csak elüldögélnének a szobában?

Lehetséges, hogy a szomszédunk, akinek már a nagyapja is a mi nagyapánkkal gyerekeskedett, genetikailag jobban eltér tőlünk, mint egy zulu törzsfőnök?

Öröklődhet-e a mélabú, a kíváncsiság vagy a kreativitás? A szülői nevelés hiányosságai vagy bizonyos gének tekinthetők felelősnek azért, ha valaki depresszióban, skizofréniában vagy autizmusban szenved? Mennyire vagyunk képesek arra, hogy öröklött adottságaink ellenében karcsúak legyünk, uralkodjunk indulatainkon és fejlesszük gondolkodásunk rugalmasságát?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresünk választ a könyv lapjain. A konkrét válaszokon túlmenően megismertetjük az olvasókat azokkal a genetikai elvekkel, szabályszerűségekkel, amelyek közel visznek egy-egy probléma megoldásához. A hazánkban hiánypótlónak szánt könyv számos kutató műhely együttműködésével született meg. Megírásával igyekszünk képet adni az érdeklődőknek azokról a forradalmi változásokról, amelyek az emberi elme és viselkedés területén mentek végbe a humángenetika elmúlt két évtizedes fejlődése során. Az emberi természet működése iránt érdeklődő olvasók tájékoztatása mellett szeretnénk hozzájárulni a pszichológusok, pszichológushallgatók képzéséhez és általában a humán tudományok bármilyen területén dolgozó szakemberek szemléletformálásához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bereczkei-hoffmann-genek-gondolkodas-szemelyiseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave