Thomas és Chess temperamentummodelljét a gyermekkori problémákkal kapcsolatos jellemzők feltárása inspirálta (Thomas és Chess 1977). Thomas és Chess részben a szülőkkel készített interjúkat, részben kérdőíveket alkalmaztak longitudinális vizsgálatukban. Kutatásaik (New York Longitudinal Study, NYLS) 1956-ban indultak, a résztvevők három hónapos korától 1988-ig, fiatal felnőtt korukig tartottak. A vizsgálat első évében négy interjú készült, később serdülőkorukig évente kettő. Szintén az adatgyűjtés részét képezték tanárokkal készült interjúk, iskolai és otthoni megfigyelések. A kiinduló mintába bekerült 133 középosztálybeli gyerek és családja, 97 Puerto Ricó-i munkásosztálybeli gyerek és 52 mentálisan retardált gyerek adatainak elemzése alapján kilenc temperamentumjellemzőt különítettek el (10.1. táblázat). A temperamentumjellemzők sajátos mintázata alapján alkotta meg Thomas és Chess a „könnyű”, a „nehéz” és a „lassan felmelegedő” terminusokat. A könnyű csecsemők a minta 40%-át képezték. Pozitív hangulattal, nagyfokú ritmicitással, alacsony vagy közepes intenzitással és az új ingerekre adott megközelítő viselkedéssel voltak jellemezhetők. Csecsemőként rövid idő alatt kialakították a szabályos alvásmintázatot, étkezési időpontokat, általános értelemben is vidámak voltak, és gyorsan alkalmazkodtak új tevékenységekhez, új ételekhez és emberekhez. Idősebb korban gyorsan tanulták meg az új játékok szabályait, vettek részt új aktivitásokban és alkalmazkodtak az iskolához. A nehéz gyerekek csoportjába a minta 10%-a került. Őket szabálytalan testi funkciók, új ingerek hatására visszahúzódás, lassú alkalmazkodás, általános negatív hangulat jellemezte. Nehezen fogadtak el új ételeket, lassan alkalmazkodtak új aktivitásokhoz és sokat sírtak. Sírásuk és nevetésük kifejezetten hangos volt, frusztrációra gyakran dührohammal reagáltak. Ezek a gyerekek értelemszerűen nagyfokú türelmet és toleranciát igényeltek szüleik részéről. A lassan felmelegedő gyerekek alacsony aktivitási szintet, lassú alkalmazkodást, mérsékelten negatív hangulatot, alacsony intenzitást mutattak. A minta 15%-át sorolták ebbe a csoportba. A minta fennmaradó 35%-a a kilenc azonosított jellemző olyan változatos kombinációit mutatták, ami nem adott lehetőséget további kategóriák elkülönítésére.