Bereczkei Tamás, Hoffmann Gyula (szerk.)

Gének, gondolkodás, személyiség

Az ötfaktoros modell

A személyiség vonáselméleti megközelítésének egy további, talán a legnépszerűbb modellje az ötfaktoros modell. Az eredeti modell Tupes és Christal nevéhez fűződik (1961), de számos kutatócsoport dolgozott az ötfaktoros modell problémáján (Goldberg 1982, McCrae és Costa 1987, Tupes és Christal 1961). Az ötfaktoros modell öt faktora egy empirikus, adatvezérelt kutatási eredmény, melyet számos független kutatásban sikerült azonosítani (Digman 1991). Az eredményekhez önjellemzéses, társjellemzéses és kísérleti adatokon keresztül jutottak el. Annak ellenére, hogy a különböző kutatásokban a faktorok száma egységes, sok vita van a faktorok tartalma és elnevezése körül. Jelen fejezetben a Goldberg által azonosított öt faktort ismertetjük, ezek: 1. extraverzió, 2. barátságosság, 3. lelkiismeretesség, 4. érzelmi stabilitás, 5. intellektus. Annak ellenére, hogy a Big 5 dimenziók heritabilitása ikervizsgálatok alapján figyelemre méltó (intellektus 57%, lelkiismeretesség 49%, extraverzió 54%, barátságosság 42%, érzelmi stabilitás 48%), mivel rendkívül tág kategóriák, kevéssé eredményesen alkalmazhatók genetikai asszociációelemzésekben. A korábban tárgyalt temperamentumvonások kevésbé komplex konstruktumok, így variabilitásukhoz könnyebben rendelhető biológiai háttérmechanizmus. Eysenck vonásai esetében látható, hogy inkább emlékeztetnek temperamentumvonásokra, Cloninger faktorai pedig eleve biológiai aspektusok érintésével születtek (azon túl, hogy Cloninger felhasználta elméletében Eysenck és Zuckerman megközelítését: Zuckerman és Cloninger 1996).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 706 7

Pszichológia Biológia

Magas szülőknek csak magas gyermekei lehetnek? Lehet az, hogy alapvető biokémiai folyamatainkat tekintve kevéssé különbözünk a baktériumoktól, alig a muslincáktól és szinte egyáltalában nem a csimpánzoktól? Valóban a nevelésen múlik, hogy ki lesz társaságkedvelő, ki szorongó, ki félénk és ki agresszív - vagy ebben a gének is fontos szerepet játszanak?

Vajon tényleg csak legfeljebb néhány molekulánk eltérésein múlik, hogy némelyikünk hajhássza az újdonságokat, mások legszívesebben csak elüldögélnének a szobában?

Lehetséges, hogy a szomszédunk, akinek már a nagyapja is a mi nagyapánkkal gyerekeskedett, genetikailag jobban eltér tőlünk, mint egy zulu törzsfőnök?

Öröklődhet-e a mélabú, a kíváncsiság vagy a kreativitás? A szülői nevelés hiányosságai vagy bizonyos gének tekinthetők felelősnek azért, ha valaki depresszióban, skizofréniában vagy autizmusban szenved? Mennyire vagyunk képesek arra, hogy öröklött adottságaink ellenében karcsúak legyünk, uralkodjunk indulatainkon és fejlesszük gondolkodásunk rugalmasságát?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresünk választ a könyv lapjain. A konkrét válaszokon túlmenően megismertetjük az olvasókat azokkal a genetikai elvekkel, szabályszerűségekkel, amelyek közel visznek egy-egy probléma megoldásához. A hazánkban hiánypótlónak szánt könyv számos kutató műhely együttműködésével született meg. Megírásával igyekszünk képet adni az érdeklődőknek azokról a forradalmi változásokról, amelyek az emberi elme és viselkedés területén mentek végbe a humángenetika elmúlt két évtizedes fejlődése során. Az emberi természet működése iránt érdeklődő olvasók tájékoztatása mellett szeretnénk hozzájárulni a pszichológusok, pszichológushallgatók képzéséhez és általában a humán tudományok bármilyen területén dolgozó szakemberek szemléletformálásához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bereczkei-hoffmann-genek-gondolkodas-szemelyiseg//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero