Bereczkei Tamás, Hoffmann Gyula (szerk.)

Gének, gondolkodás, személyiség


A katekol-O-metiltranszferáz

A dopamin lebontásáért részben a katekol-O-metiltranszferáz enzim felel. A személyiséggel kapcsolatos asszociációvizsgálatokban az enzimet kódoló COMT gén 158. kodonjában található SNP-t tanulmányozták legtöbbet, ami a képződő enzimben egy valin/metionin aminosavcserét okoz. A valint eredményező változat 3-4-szer aktívabban bontja a dopamint, mint a metionint eredményező változat. Az enzim elsősorban a prefrontális kéregben fordul elő (számos egyéb agyterületen a monoamin-oxidáz enzim bontja a dopamint), azonban a prefrontális kortexben fellépő relatív dopamintöbblet más területek működését is módosítja. Feltételezhetően ennek köszönhetően több asszociációvizsgálatban találtak összefüggést pszichológiai jellemzők és a COMT génváltozatai között. Az COMT 158 A/G SNP szerepét kimutatták agresszióval (Albaugh és mtsai 2010, Rujescu és mtsai 2003, Volavka és mtsai 2004), impulzivitással (Paloyelis és mtsai 2010), újdonságkereséssel (Golimbet és mtsai 2006, Strobel és mtsai 2003, Tsai és mtsai 2004), szorongással összefüggő (Hettema és mtsai 2008, Olsson és mtsai 2005, Stein és mtsai 2005) személyiségvonásokkal kapcsolatban. A COMT gén asszociációvizsgálataiban gyakran más gének hatását is vizsgálták, időnként ellentmondásos eredményekkel, azt azonban megerősítik az eddigi kutatások, hogy a COMT meghatározó szerepet tölt be a személyiségjegyeket érintő genetikai szabályozásban.

Gének, gondolkodás, személyiség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 706 7

Magas szülőknek csak magas gyermekei lehetnek? Lehet az, hogy alapvető biokémiai folyamatainkat tekintve kevéssé különbözünk a baktériumoktól, alig a muslincáktól és szinte egyáltalában nem a csimpánzoktól? Valóban a nevelésen múlik, hogy ki lesz társaságkedvelő, ki szorongó, ki félénk és ki agresszív - vagy ebben a gének is fontos szerepet játszanak?

Vajon tényleg csak legfeljebb néhány molekulánk eltérésein múlik, hogy némelyikünk hajhássza az újdonságokat, mások legszívesebben csak elüldögélnének a szobában?

Lehetséges, hogy a szomszédunk, akinek már a nagyapja is a mi nagyapánkkal gyerekeskedett, genetikailag jobban eltér tőlünk, mint egy zulu törzsfőnök?

Öröklődhet-e a mélabú, a kíváncsiság vagy a kreativitás? A szülői nevelés hiányosságai vagy bizonyos gének tekinthetők felelősnek azért, ha valaki depresszióban, skizofréniában vagy autizmusban szenved? Mennyire vagyunk képesek arra, hogy öröklött adottságaink ellenében karcsúak legyünk, uralkodjunk indulatainkon és fejlesszük gondolkodásunk rugalmasságát?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresünk választ a könyv lapjain. A konkrét válaszokon túlmenően megismertetjük az olvasókat azokkal a genetikai elvekkel, szabályszerűségekkel, amelyek közel visznek egy-egy probléma megoldásához. A hazánkban hiánypótlónak szánt könyv számos kutató műhely együttműködésével született meg. Megírásával igyekszünk képet adni az érdeklődőknek azokról a forradalmi változásokról, amelyek az emberi elme és viselkedés területén mentek végbe a humángenetika elmúlt két évtizedes fejlődése során. Az emberi természet működése iránt érdeklődő olvasók tájékoztatása mellett szeretnénk hozzájárulni a pszichológusok, pszichológushallgatók képzéséhez és általában a humán tudományok bármilyen területén dolgozó szakemberek szemléletformálásához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bereczkei-hoffmann-genek-gondolkodas-szemelyiseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave