Bereczkei Tamás, Hoffmann Gyula (szerk.)

Gének, gondolkodás, személyiség


Pánikbetegség és fóbiák

A pánikbetegség visszatérő, spontán, súlyos szorongásos rosszullétekkel, néha agorafóbiával is társuló, gyakran szívinfarktust utánzó, vegetatív tünetekkel jellemezhető zavar, nemritkán várakozási szorongással. Tucatnyi publikáció családvizsgálatokra vonatkozó adatai szerint a pánikbetegségnél az első fokú vérrokonokban a betegség előfordulásának rizikója 4–8-szoros az egészséges kontrollok első fokú vérrokonaival összehasonlítva (Eley, in McGuffin és mtsai 2004). Pánikbetegek családjában a megbetegedés gyakorisága 20–21%, összehasonlítva az egészséges kontrollokban észlelt 2–4%-os gyakorisággal. Több családról született közlés, amelyekben a betegség több generációban is megjelent, és domináns öröklésmenet volt leírható. A kisszámú ikervizsgálat adatai szerint a konkordancia monozigóta ikrekben szignifikánsan nagyobb volt (4/13), mint dizigótákban 0/16). Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a pánikrohamok nélküli szorongásos zavarban a két csoport konkordanciája között nem volt különbség. Adoptációs vizsgálatokról nem állnak rendelkezésre adatok. A genetikai linkage vizsgálatok DNS-polimorfizmusok felhasználásával, amelyek több kromoszómára is kiterjedtek (4, 5, 10, 11), eddig kevéssé hoztak pozitív eredményeket.

Gének, gondolkodás, személyiség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 706 7

Magas szülőknek csak magas gyermekei lehetnek? Lehet az, hogy alapvető biokémiai folyamatainkat tekintve kevéssé különbözünk a baktériumoktól, alig a muslincáktól és szinte egyáltalában nem a csimpánzoktól? Valóban a nevelésen múlik, hogy ki lesz társaságkedvelő, ki szorongó, ki félénk és ki agresszív - vagy ebben a gének is fontos szerepet játszanak?

Vajon tényleg csak legfeljebb néhány molekulánk eltérésein múlik, hogy némelyikünk hajhássza az újdonságokat, mások legszívesebben csak elüldögélnének a szobában?

Lehetséges, hogy a szomszédunk, akinek már a nagyapja is a mi nagyapánkkal gyerekeskedett, genetikailag jobban eltér tőlünk, mint egy zulu törzsfőnök?

Öröklődhet-e a mélabú, a kíváncsiság vagy a kreativitás? A szülői nevelés hiányosságai vagy bizonyos gének tekinthetők felelősnek azért, ha valaki depresszióban, skizofréniában vagy autizmusban szenved? Mennyire vagyunk képesek arra, hogy öröklött adottságaink ellenében karcsúak legyünk, uralkodjunk indulatainkon és fejlesszük gondolkodásunk rugalmasságát?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresünk választ a könyv lapjain. A konkrét válaszokon túlmenően megismertetjük az olvasókat azokkal a genetikai elvekkel, szabályszerűségekkel, amelyek közel visznek egy-egy probléma megoldásához. A hazánkban hiánypótlónak szánt könyv számos kutató műhely együttműködésével született meg. Megírásával igyekszünk képet adni az érdeklődőknek azokról a forradalmi változásokról, amelyek az emberi elme és viselkedés területén mentek végbe a humángenetika elmúlt két évtizedes fejlődése során. Az emberi természet működése iránt érdeklődő olvasók tájékoztatása mellett szeretnénk hozzájárulni a pszichológusok, pszichológushallgatók képzéséhez és általában a humán tudományok bármilyen területén dolgozó szakemberek szemléletformálásához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bereczkei-hoffmann-genek-gondolkodas-szemelyiseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave