Bereczkei Tamás, Hoffmann Gyula (szerk.)

Gének, gondolkodás, személyiség

Szülői magatartás

Ahogy arra már az adoptációs vizsgálatok kapcsán utaltam, a jelenlegi felfogás szerint a szkizofrénia kialakulásában a patológiás anya-gyerek kapcsolatnak vagy a szülői magatartásnak kórnemző szerepet nem tulajdonítunk. A még 40–50 éve is népszerű elképzelés, miszerint az anyai magatartás vagy kommunikáció lenne felelős a betegség kialakulásáért, ma már meghaladott. Fromm-Reichmann írta le az ún. „szkizofrenogén anyát”, aki ezen elképzelés szerint hideg, nem empatikus magatartásával oka a szkizofrénia kialakulásának, míg az 1960-as években Bateson és a Palo Alto-i kommunikáció kutatócsoport a „kettősen kötő anyában” látta a szkizofrénia patogenezisének lényegét. Ezen pszichológiai patogenetikus elméleteket a mai szkizofréniakutatás már nem fogadja el. A szülői magatartásnak ugyan továbbra is szerepe van, azonban nem mint a betegség oka, hanem mint a genetikai-biológiai rizikót módosító, esetleg protektív tényező. Egy sokat idézett finn adoptációs vizsgálatban azt találták, hogy a megfelelő szülői magatartás védő faktor a betegség kialakulása szempontjából, így azon genetikai rizikót hordozó gyermekek esetében, ahol az adoptáló szülők magatartása megfelelő volt, szignifikánsan kevesebb esetben alakult ki a betegség, mint ott, ahol a szülői magatartást nem megfelelőnek ítélték a vizsgálók (Tienari 1991). Hasonló eredmények származtak egy sokkal újabb, ún. fokozottrizikó-vizsgálatból (Koppenhágai Fokozott Rizikó Vizsgálat), ahol szkizofrén szülők gyermekei esetében mérték egy skálán a szülői magatartást, s amely vizsgálat eredménye szerint, ahol a szülői magatartást jónak ítélték a vizsgálók, ott a genetikai rizikó szignifikánsan ritkábban manifesztálódott. Ezen adatok tehát a szülői magatartás protektív jellegére utalnak egy meglévő genetikai-biológiai rizikó manifesztációjának vonatkozásában.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 706 7

Pszichológia Biológia

Magas szülőknek csak magas gyermekei lehetnek? Lehet az, hogy alapvető biokémiai folyamatainkat tekintve kevéssé különbözünk a baktériumoktól, alig a muslincáktól és szinte egyáltalában nem a csimpánzoktól? Valóban a nevelésen múlik, hogy ki lesz társaságkedvelő, ki szorongó, ki félénk és ki agresszív - vagy ebben a gének is fontos szerepet játszanak?

Vajon tényleg csak legfeljebb néhány molekulánk eltérésein múlik, hogy némelyikünk hajhássza az újdonságokat, mások legszívesebben csak elüldögélnének a szobában?

Lehetséges, hogy a szomszédunk, akinek már a nagyapja is a mi nagyapánkkal gyerekeskedett, genetikailag jobban eltér tőlünk, mint egy zulu törzsfőnök?

Öröklődhet-e a mélabú, a kíváncsiság vagy a kreativitás? A szülői nevelés hiányosságai vagy bizonyos gének tekinthetők felelősnek azért, ha valaki depresszióban, skizofréniában vagy autizmusban szenved? Mennyire vagyunk képesek arra, hogy öröklött adottságaink ellenében karcsúak legyünk, uralkodjunk indulatainkon és fejlesszük gondolkodásunk rugalmasságát?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresünk választ a könyv lapjain. A konkrét válaszokon túlmenően megismertetjük az olvasókat azokkal a genetikai elvekkel, szabályszerűségekkel, amelyek közel visznek egy-egy probléma megoldásához. A hazánkban hiánypótlónak szánt könyv számos kutató műhely együttműködésével született meg. Megírásával igyekszünk képet adni az érdeklődőknek azokról a forradalmi változásokról, amelyek az emberi elme és viselkedés területén mentek végbe a humángenetika elmúlt két évtizedes fejlődése során. Az emberi természet működése iránt érdeklődő olvasók tájékoztatása mellett szeretnénk hozzájárulni a pszichológusok, pszichológushallgatók képzéséhez és általában a humán tudományok bármilyen területén dolgozó szakemberek szemléletformálásához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bereczkei-hoffmann-genek-gondolkodas-szemelyiseg//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero