Az NMR-, a röntgendiffrakcós és a HCS-módszerek mellett fragmensszűrésre számos egyéb techológia is használható. Ezek között legnépszerűbbé az SPR vált, amelyet primer vagy szekunder tesztelésre is széles körben alkalmaznak, mivel nagy koncentrációban történő vizsgálatokban is használható. A vizsgálatban vagy a fehérjét vagy a fragmenseket egy chip felületén kikötik (immobilizálják), és a partner oldatának átfolyatásakor jel keletkezik, ha az oldatban tartózkodó molekula és a szilárd fázishoz kötött partner között kölcsönhatás alakul ki. Ajelet alapvetően a szilárd fázis tömegváltozása okozza. A napi gyakorlatban mindkét lehetséges variánst használják, de a fehérje immobilizálása sokkal gyakoribb. Mint minden szilárd fázishoz kapcsolás esetén, a kapcsolást érdemes több különböző helyen megkísérelni azért, hogy a linker kötőhelyekre gyakorolt esetleges hatását csökkentsük, vagy kiküszöböljük. Természetéből adódóan az SPR-módszer nem ad információt a kölcsönhatások részleteiről és érzékeny nem specifikus, illetve specifikus de biológiailag nem releváns kölcsönhatások észlelésére is, ami miatt a hamis pozitív jelek előfordulása gyakori. Emiatt az SPR-szűréseket további másodlagos tesztekkel, akár SPR-ral vagy más ortogonális technológiával (pl. NMR vagy röntgendiffrakció) egészítik ki. SPR-készülék használata során gyakori másodlagos validálási mód a találatok kötődési sztöchiometriájának tanulmányozása vagy más nem hasonló fehérjékkel való ellenszűrése.