Az oldhatóság meghatározásának alapvetően két módszere ismert. Termodinamikai vagy egyensúlyi oldhatóság meghatározása esetén a szilárd anyagot vizes közegben, folyamatos anyagfelesleg biztosítása mellett, a szilárd-folyadék egyensúly beálltáig (24–48 óra) adott hőmérsékleten kevertetik. Az oldódás folyamatát energetikailag meghatározó lépés az anyag kristályrácsának szétesése. Emiatt a termodinamikai oldhatóság jelentős mértékben függ az anyag kristályformájától, illetve a kristályok méretétől. Az egyensúly beállását követően a szilárd és vizes fázist elválasztják (ülepítés, szűrés, centrifugálás), majd a vegyület telített oldatának a koncentrációját megfelelő analitikai módszerrel (LC/UV, LC/MS) mérik. A termodinamikai oldhatóságot általánosan moláris koncentrációban [D] adják meg. Kinetikai oldhatóság meghatározása esetén a vizsgálandó vegyületből egy megfelelő szerves oldószer (általánosan elfogadott a DMSO) segítségével törzsoldatot készítenek, majd a törzsoldat meghatározott mennyiségét adják hozzá a vizes közeghez. Ennek megfelelően az anyag oldatban kialakuló végkoncentrációja (200–500 µM) maximálva van. A DMSO-val történő előoldásnak köszönhetően az anyag oldódásához már nem kell legyőzni a kristályrács-energiát, így a kinetikai oldhatóság nem függ a kiindulási anyag kristályformájától. Ezt követően az elegyet adott ideig (2–4 óra) – biztosítva, hogy az oldódási kinetika felfutó, lineáris szakaszánál ne tartson tovább az inkubáció – kevertetik/rázatják. Fontos, hogy az oldatból esetlegesen kiváló anyagrész ne kerülhessen egyensúlyba a vizes fázissal. Az inkubálási idő leteltét követően az anyag fel nem oldott részét szűréssel/centrifugálással elválasztják az oldattól. Az oldat koncentrációját megfelelő analitikai módszerrel (LC/UV, UV spektroszkópia, turbidimetria, nefelometria) határozzák meg. A kinetikai oldhatóság definíció szerint sebesség dimenziójú, azaz számítási módja: koncentráció/idő ([D]/t). A kinetikai oldhatóság mérése általában a kutatás korai időszakában, a vegyületek rangsorolásához, szerkezeti optimalizálásához, illetve a szintén DMSO törzsoldatból kiinduló in vitro farmakológiai mérések tervezéséhez szükséges. A termodinamikai oldhatóság meghatározására időigényessége és a kiindulási kristályformára való érzékenysége miatt általában később kerül sor.