A vegyületek vizes oldhatósága a gyógyszerkutatás és fejlesztés minden résztevékenységében meghatározó jelentőséggel bír. A vegyület már az első előállítását követő in vitro vizsgálatokban vizes pufferoldatokban kerül oldásra, az in vivo vizsgálatokban a szájon át történő adagolás során meghatározza a felszívódást, a biológiai membránokon történő átjutást, de a metabolikus enzimek legtöbbje is az erősen lipofil xenobiotikumok oldhatóbbá tételében játszik szerepet. Az oldhatóság a gyógyszerkutatás gyakorlatában nem növelhető minden határon túl, hiszen a membránokon való átjutás erősen hidrofil vegyületek esetén gátolt, így azok felszívódása és például a központi idegrendszerbe való bejutása korlátozott. Ebből következően az oldhatóság minden gyógyszerkutatási programban része a multidimenziós optimálásnak, így gyors és pontos meghatározása kiemelkedően fontos. A kísérleti meghatározás módjairól szóló 3.7.2.1. fejezetből látható, hogy a gyorsaság és a pontosság egymás ellen ható elvárások. Ráadásul, a tervezéshez a vegyületek előállítása előtt is fontos ismerni azok várható vizes oldhatóságát, így a vegyületek in silico oldhatóság becslésére létrehozott eljárásoknak bőséges tere van.