A multidrug rezisztencia proteinként (MDR1) is ismert P-gp, az ABC transzportercsalád tagja, a legrégebben vizsgált efflux transzporter. Különféle molekulák, köztük gyógyszerek, ATP-függő, a sejtből kifelé irányuló szállítását végzi. A P-gp egy 170 kDa molekulatömegű, 1280 aminosavból álló, glikozilált fehérje, amelynek 12 transzmembrán szakasza van. Számos szövetben, szervben működik, legnagyobb mennyiségben a bélhámsejtekben, a vér-agy gát kapillárisaiban levő endotélsejtekben és egyéb gátrendszerekben (placenta, here), az epekiválasztást végző májsejtekben és a vizelet kiválasztását végző közeli kanyarulatos vesecsatornák epitéliumát alkotó sejtekben fordul elő. A bélben az enterociták apikális, lumen felőli oldalán helyezkedik el, és csökkentheti bizonyos anyagok felszívódását, illetve segítheti bizonyos anyagok bélbe történő kiválasztását (pl. digoxin). Az intesztinális felszívódásra gyakorolt hatása alacsony dózisban adott és/vagy alacsony passzív diffúzióval rendelkező molekulák esetén jobban érvényesül, mivel a magas dózis és magas helyi koncentráció (mM) telítheti a transzportert. A P-gp jelentősen korlátozhatja a molekulák központi idegrendszerbe történő bejutását és előmozdíthatja a vegyületek epével, illetve vizelettel történő kiválasztását.