Sószűrésen a kiválasztáshoz szükséges nagyszámú sószármazék meghatározott stratégia alapján történő szisztematikus előállítását, vizsgálatát és értékelését értjük. Korábban a sóképzés többnyire esetleges volt, gyakran az egyszerű szintézismód vagy az olcsó nyersanyag volt a partnerválasztás indoka. A későbbiekben került előtérbe a sóképzési stratégia alkalmazása. A szükséges nagyszámú származék előállításához lemez (plate) alapú technikát alkalmaznak. Ez kezdetben manuálisan végezhető feladatot jelentett. A 96 mérőhelyes lemez oszlopaiban a különböző sóképző partnereket, a sorokban a kristályosításra kiválasztott oldószereket adták a valamennyi öbölbe bemért ionizálható hatóanyagjelölthöz. Lehetőség van különböző sztöchiometria (hemi-, mono-; több ionizálható csoport esetén di-, stb. sószármazék) vizsgálatára, és különböző karakterű oldószerek egyidejű alkalmazására. A módszer előnye, hogy a vizsgálathoz igen kis anyagmenynyiségek szükségesek (mg-ok), így már korai fejlesztési fázisban is elvégezhető, amikor még csak kis anyagmennyiség áll rendelkezésünkre, és kevés az ismeretünk az anyagról. A kristályos termékek kiválasztását optikai mikroszkóppal, polarizált fényben való vizsgálattal végzik. További vizsgálatként por röntgendiffrakcióval feltérképezik, hogy a kapott kristályos szilárd anyag új jelsorozatot mutat-e, esetleg egyik vagy másik kiindulási anyag vagy mindkettő elegye a kapott minta. Ha új terméke(ke)t kapnak, akkor ezeket további vizsgálatok (sztöchiometria, DSC, TG, HPLC) céljára nagyobb mennyiségben újra elő kell állítani. Az 5.48. ábra egy gyenge bázis (pKa:4.05) 96 mérőhelyes lemezen végzett sószűrése mikroszkópos értékelésének eredményét mutatja.