Az utóbbi két évtizedben egyre növekedett az igény a szerves kristályszerkezetek, és létező szilárd fázisaik elméleti előrejelzésére a felépítő molekulák szerkezetének ismerete alapján. (Giron és Grant 2002). A cél a nagy mennyiségű kísérleti munka csökkentése, illetve irányítása a lehetséges polimorfok, főként a termodinamikailag stabil módosulat megtalálására és jellemzésére. A kristályszerkezetek előrejelzésével foglalkozó kutatók két fő problémával szembesülnek. Az egyik matematikai probléma egy adott molekula minden lehetséges kristálybeli elrendeződésének a megtalálása. A másik fizikai probléma a polimorfia jelenségéből adódik: minden lehetséges polimorf besorolása stabilitásuk szerint, mely általában igen kicsiny különbséget jelent (Leusen 2010). A probléma megoldásában való előrehaladást időről időre meghírdetett ún. „vaktesztekkel” (Blind Tests; 1999, 2001, 2004, 2007, 2010) értékelik, ahol a részt vevő csoportoknak ismert molekulaszerkezetű komponensekből felépülő kristályok szerkezetét kell meghatározniuk (Leusen 2010). A kezdeti eredmények igen szerények voltak. A későbbiekben több új módszert dolgoztak ki és alkalmaztak gyógyszerészeti vonatkozású előrejelzésekre (Gavezotti 2002; Price 2004 és 2008). Jelentős előrelépést jelentett egy új, hibrid megközelítés a rácsenergiák számításában, amely a szilárd fázisú kvantummechanikai módszereket elegyíti empirikus van der Waals-korrekcióval (Neuman és Perrin 2005). A kezdeti módszerek (pl. Polimorph Predictor) az 500 D-nál kisebb molekulatömegű, töltésmentes, merev kis molekulákra voltak csak alkalmazhatóak. Mára több, mint 100 ilyen molekula kristály-energia térképét határozták meg. A kristályszerkezet előrejelzésére szolgáló módszerek felhasználhatósága jelenleg kiterjed nagyobb, flexibilisebb molekulákra, szolvátok, ko-kristályok és egyéb meghatározott sztöchiometriájú multikomponens rendszerek vizsgálatára is ahol több, mint egy független molekula van az elemi cellában. A polimorfia előrejelzésében a végső cél elérése még nem sikerült (Laird 2010), de az utóbbi években elért jelentős előrehaladás alapján a szakterület kutatói szerint áttörés várható, talán már a 2010. évi vaktesztek értékelése során (Fábián 2010).