Felnőtteknél az Eustach-billentyű a vena cava inferiort és a sima felszínű vestibularis alsó jobb pitvart választja el egymástól (2. és 4. ábra). Az Eustach-billentyű RAO-síkban vizsgálható, de csak akkor, ha a kontrasztanyagot a közvetlen pitvarhatárból a vena cava inferiorba adjuk be. Az Eustach-redő a foramen ovale és a sinus coronarius között elhelyezkedő összekötő perem, amelyen az Eustach-billentyű tapad. Az Eustach-redő tartalmazza a Todaro-szalagot, amely egy kötőszövetes struktúra, és felnőttekben nincs állandóan jelen (15, 74). Abban az esetben, ha a Todaro-szalag teljes mértékben ki van fejlődve, akkor egy összekötő kapocs van jelen az Eustach-redő és a közvetlen az AV-csomó His-köteg feletti anuláris központi kötőszövetes állományrégói között (74). A tendon Todaro, vagy még inkább az Eustach-redő röntgenátvilágításos megfelelője a sinus coronarius beömlésének felső határa (vagy az Eustach-billentyű legfelső határa) és a tricuspidalis billentyű septalis vitorlájának anterosuperior éle között elhelyezkedő képzeletbeli vonal (4. ábra). Ez a „röntgenvetületi tendon Todaro” tulajdonképpen egy képzeletbeli felfogás, mert a valóságban a szalag felső tapadása a tricuspidalis billentyű septalis vitorlájának szélétől pár milliméterrel anterosuperior pozícióban helyezkedik el. Az anterosuperior határ a supraventricularis tetőt jelzi, amely nem azonos az anulus fibrosusszal. Az Eustach-billentyűtől anterior és inferior irányban egy erszényszerű árok van, amely a tricuspidalis billentyű sima falú vestibulumában folytatódik (4. ábra). Ez az árok és a tricuspidalis billentyű vestibuluma nagyon jól ábrázolható a kontrasztanyagos RAO-röntgenfelvételeken. Az árok nagysága és a tricuspidalis vestibulumtól való angiográfiás demarkációja betegről betegre változik (3, 22).