Habár a vénák körkörös izolációja és a lineáris pitvarfali közeg (substrate) modifikációja gyakran megvalósítható tisztán anatómiai alapon, időnként további térképezésre és elektrofiziológiai analízisre van szükség. A MEÉ a NavX-technológiával egyesítve felhasználható erre a célra. A komplett izoláció elekrofiziológiai végpontjai a belépési és kilépési blokkok. Az előbbi szerint a pitvari ingerlés során nem észlelhető a vénában potenciál, az utóbbiban a helyzet fordított. Az érintkezés nélküli térképezés és a virtuális elektrogramok alapján összehasonlíthatók a vénapotenciálok a beavatkozás elején és végén (38). A pitvari aktiváció hullámfrontja nemcsak a kilépési blokk tényét, hanem helyét is fel tudja fedni. Nem vena pulmonalis eredetű fókuszok szintén kiválthatnak pitvarfibrillációt. Ezek lehetnek a pitvar falában vagy a nem pulmonalis vénákban, mint a sinus coronarius vagy a Marshall-véna/köteg. Ezért a vénák sikeres izolációja után is szükséges lehet további térképezés és ablatio. Az érintkezés nélküli térképezési rendszer mind a bal, mind a jobb pitvarban segít azonosítani ezen ablálandó helyeket. Amint a geometriát felvették a korábbiakban tárgyalt módon, a MEÉ-t lehet használni a pitvarban anélkül, hogy újra kéne alkotni a geometriát. A pitvarfibrilláció kezdetét felveszik, és megcélozható a legkorábbi aktiváció pontja. Ha nem pulmonalis véna eredetű a trigger, az érintkezés nélküli térképezéssel következtetni lehet a lokalizációjára. A pitvari fókusz kereséssel ellentétben itt az alsó vágás szűrő értékét mélyre kell állítani (0,05–0,1 Hz), hogy a távoli potenciálokat is megjelenítse. Ilyen helyzetekben gyakran előfordul, hogy a legkorábbi (távoli) aktiváció kiszűrődik, ha szűrő 4 Hz-re vagy ennél magasabbra van állítva, és az endocardialis áttörési pont látszik mint pitvari tachycardiában. Ha ilyen szituációt észlelünk, felderíthetjük a legkorábbi (távolabbi) potenciál helyét, ha a vénában térképezünk tovább.