A hatásukat ilyen mechanizmussal kifejtő vegyületek – d-sotalol, bretylium, dofetilid, ibutilid, (krónikusan adagolt) amiodaron – legjellemzőbb sajátsága a szívizomsejtek (pitvari és kamrai munkaizomzat, Purkinje-rostok) repolarizációs fázisának jelentős nyújtása és a sarcolemma egy vagy több K+-csatornájának gátlása révén (3. ábra) (14, 32, 53, 71, 75, 89, 93). A kizárólag III. típusú hatással rendelkező szerek a gyors depolarizációért felelős Na+-áramot nem befolyásolják, következésképpen nincs intraventricularis ingerületvezetést gátló hatásuk. A kamraizomzat K+-csatornáinak gátlása az EKG QT-intervallumának megnyúlásához vezet, az aktivációs (QRS-i) idő azonban nem változik. A jelenleg ismert csaknem valamennyi III. osztályú antiarrhythmiás vegyület repolarizációt és ERP-t megnyújtó hatása valamelyik K+-csatorna gátlásának az eredménye. Ami az egyes K+-csatornákat illeti, a repolarizáció-megnyúlás (3. ábra) az ún. késői egyenirányító K+-csatorna (IK) gyors (IKr) ultragyors (Kur) és/vagy lassú (IKs) komponensének (84, 127), a befelé egyenirányító K+áramnak (Ik1) vagy az átmeneti (tranziens) K+-áramnak (Ito) a gátlása nyomán egyaránt felléphet (8, 16, 32), s valójában nem ritka, hogy egy antiarrhythmiás szer egyidejűleg több K+-csatornát is gátol (kinidin, disopyramid: IK, Ito , IK,ATP prokainamid: IK, IK,ATP, azimilid: IKr, IKs, Ito, nagy töménységben ICa-L, tedisamil: INa, Ito, IKr,) (39, 43, 88, 119). Kamrai munkaizom- és Purkinje-rostokban elsősorban az IKr gátlásával érhető el terápiásan is kiaknázható repolarizáció- és ERP-megnyúlás, míg pitvarizomzatban az IKr mellett az Ito, IK,ACh és IKur okoz számottevő API-meghosszabbodást. Néhány farmakon esetében fennáll a lehetőség, hogy az Ik1-áram gátlása is szerepet játszik a III. osztályú antiarrhythmiás hatás kialakulásában (75). A III. osztályú pitvari antiarrhythmiás hatás sajátos formája az I/C típusú Na+-csatorna-gátló flekainid által előidézett (121) repolarizáció-megnyúlás, amelyet Wang és mtsai a következőképpen magyaráztak (121). Tartósan nagy szívfrekvenciánál (mint pl. pitvarfibrillációban) a Na+-csatornák túlontúl gyakori megnyílása miatt megnő az intracelluláris Na+-koncentráció, amely serkenti a sarcolemmalis Mg2+-dependens Na+/K+-ATPáz („Na+/K+-pumpa”) működését; ezen aktív membrántranszport-mechanizmus elektrogén, mivel három Na+ intracelluláris térből történő eltávolítása csupán két K+ szívizomsejtbe történő bevitelével, azaz repolarizáló kationáram fellépésével és az API másodlagos rövidülésével jár együtt. A Na+-beáramlást gátló flekainid (és feltehetően a többi hasonló hatásmechanizmusú szer is) mérsékli az intracelluláris Na+-felhalmozódást, s következményesen csökken a Na+/K+-pumpa aktivitásnövekedése, és az arra visszavezethető repolarizáció-rövidülés. Elképzelhető, hogy ez a közvetett, repolarizációt megnyújtó, a Na+\K+-pumpamechanizmuson keresztül érvényesülő hatás, az Ito- és IKr-áramok gátlása (21, 43, 82) mellett, hozzájárul az I/A és I/C típusú antiarrhythmiás (kinidin, disopyramid, flekainid, propafenon) pitvarremegésben vitathatatlan terápiás hatásához.