Tóth Ákos

Kultúrafinanszírozás


Nagy-Britannia kultúrpolitikájának fejlődése az 1940-es évektől napjainkig

A történelmi áttekintést a ERICarts országtanulmányt felhasználva tesszük. Amikor Nagy-Britannia kultúrpolitikájára és kultúrafinanszírozására utalunk, akkor az Anglia, Wales, Skócia és Észak-Írország kulturális szféráját formáló gyakorlatokat mind beleértjük. Nagy-Britanniában a jelenleg alkalmazott kultúrafinanszírozási gyakorlat gyökerei egészen az 1940-es évekig nyúlnak vissza. Ebben az időszakban nemzetközi szinten is megjelent az a kérdés, hogy az államnak aktív szerepet kell-e vállalnia a kultúra támogatásában, ezzel szimbolizálva a szabad és demokratikus társadalom eszményképét. Ha igen, akkor milyen formában. Nagy-Britannia a karnyújtásnyi távolság (arm length) szemléletét kialakítva az állami szerepvállalás közvetett formája mellett kötelezte el magát. Az állam által 1940-ben létrehozott első szervezet az ún. a „Zenét és a Művészeteket Ösztönzők Tanácsa” (Council for the Encouragement of Music and the Arts, CEMA) volt. A szervezet fő tevékenysége az adományok és az állami támogatások elosztására fókuszált. John Maynard Keynes elnöksége alatt a szervezet kiterjesztette tevékenységét az egész kulturális szférára, és 1946-ban a szervezetet Nagy-Britannia Művészeti Tanácsa névre keresztelték. Keynes először csak átmeneti jellegűnek tervezte a Művészeti Tanács működését. A szervezet fő törekvése a kulturális szektor háború utáni felvirágoztatása volt. A tanács által megtestesített közvetett állami szerepvállalás azonban rövid időn belül megmutatta előnyeit, melyet a politikusok is felismertek. Ezt mutatja a tanács számára biztosított állami támogatás növekedése is. 1945/46-ban 235 000 GBP volt a támogatás mértéke, mely 10 év alatt 820 000 GBP-re nőtt. A tanács elsősorban forrásallokációs szerepet töltött be, valamint a kulturális intézmények fejlesztése és a kulturális tevékenységek elősegítése volt a legfőbb feladata. Ebben az időszakban új kulturális projekteket alakítottak ki, melyben a kultúra mindenki számára elérhetővé tétele központi kérdéssé vált. Az „Opera mindenkié” program és az országos vándorkiállítások ennek a célkitűzésnek példái. A kultúra demokratizálódása azonban nagyon lassan megvalósuló folyamat. Ezt mutatja az a tény is, hogy habár a tanács által támogatott intézmények és művészek száma folyamatosan nőtt a háborút követő két évtizedben, a támogatott tevékenységek 20 évvel a szervezet megalakulását követően is csak néhány területre terjedtek ki. Például a versírás, a fényképezés és a jazz nem tartozott a támogatott művészi tevékenységek közé.

Kultúrafinanszírozás

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 340 3

Tóth Ákos könyve mindeddig a legkomolyabb vállalkozás a kultúrafinanszírozás témakörében magyar nyelven írt munkák közül. Az olvasó éppúgy megismerheti belőle a kultúrafinanszírozás elméleti kérdéseit, mint gyakorlati problémáit. Külön erénye a kötetnek, hogy a magyar kultúrafinanszírozás helyzetét összehasonlító nézőpontból, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország példáival összevetve tárgyalja és kitér az Európai Unió szupranacionális szintű szabályozására is. A könyv okfejtése és következtetései világosak, a szerző hozzásegít bennünket ahhoz, hogy e sokszor zűrzavarosnak ítélt területen tisztán lássunk. Mindezért Tóth Ákos kitűnő könyvét nemcsak a kultúrával foglalkozó szakembereknek, hanem a kultúra gazdasági háttere iránt érdeklődő laikus olvasóknak is örömmel ajánlom.

 

Bozóki András

politológus, egyetemi tanár, CEU Közép-Európai Egyetem

 

Bármilyen területre igaz, hogy a hazai gazdaságpolitikusok akkor követnek el végzetes hibát, ha egy külföldi gyakorlatot változtatás nélkül, sémaszerűen alkalmaznak itthon, vagy ha elvakult újítási vágytól égve gyökeresen újat próbálnak meg kitalálni. Sajnos az ilyen „egyszerű megoldások" kudarcaira általában csak az adott társadalmi szféra tönkretétele után jönnek rá. Kutató közgazdászok és gyakorló szakemberek közös felelőssége megpróbálni a kérdések bonyolultságát és összetettségét bemutatni, valamint szakmai diskurzusokon keresztül hatni a döntéshozókra. Ez a felelősség nyilvánul meg Tóth Ákos kellő szakszerűséggel és részletességgel megírt könyvében, amely kiváló kiindulási pont a kultúrafinanszírozás főbb kérdéseinek megismeréséhez. Ez a tankönyvként is használható munka értően és érthetően mutatja be a kultúrafinanszírozás elméleti alapjait, valamint az Európai Unióban honos gyakorlatokat. A hasznos példák és az esettanulmányok szerepeltetése mellett külön érdeme a szerzőnek, hogy összefüggésében elemzi a különböző országok kultúrafinanszírozással összefüggő történelmi gyökereit és azok intézményrendszerét. Jó szívvel ajánlom Tóth Ákos könyvét a kultúra különböző szegmenseiben tevékenykedőknek, kultúrpolitikai döntéshozóknak, illetve mindazoknak, akik gazdasági és társadalmi válságok idején sem feledkeznek meg arról, hogy a kultúra fenntartásában mindannyian érdekeltek vagyunk.

 

Komáromi György

gazdasági igazgató, Radnóti Színház

főiskolai tanár, Nemzetközi Üzleti Főiskola

Hivatkozás: https://mersz.hu/toth-kulturafinanszirozas//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave