Tóth Ákos

Kultúrafinanszírozás


Németország, a fiskális és kulturális föderalizmust alkalmazó uniós tagállam

Németország kultúrafinanszírozásának bemutatása rendkívül izgalmas, de egyben nehéz feladat is. Izgalmas, mert a német gyakorlat egy hibrid kultúrafinanszírozási modell: egyrészt az előbb ismertetett francia és brit gyakorlat egyes sajátosságait egyaránt magán hordozza, másrészt a volt keletnémet tagállamok (Bundesländer) a posztszocialista országokra jellemző sajátosságokat is magukon viselik, így a német kultúrafinanszírozásnak a Magyarországéhoz hasonló kihívásokra is megoldást kell találnia. A hibrid forma ellenére Németország kulturális szektorának GDP-hez való hozzájárulása magasabb Magyarország eredményénél, de elmarad Franciaország és Nagy-Britannia kulturális szektorának GDP-hez való hozzájárulásától (KEA, 2006).

Kultúrafinanszírozás

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 340 3

Tóth Ákos könyve mindeddig a legkomolyabb vállalkozás a kultúrafinanszírozás témakörében magyar nyelven írt munkák közül. Az olvasó éppúgy megismerheti belőle a kultúrafinanszírozás elméleti kérdéseit, mint gyakorlati problémáit. Külön erénye a kötetnek, hogy a magyar kultúrafinanszírozás helyzetét összehasonlító nézőpontból, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország példáival összevetve tárgyalja és kitér az Európai Unió szupranacionális szintű szabályozására is. A könyv okfejtése és következtetései világosak, a szerző hozzásegít bennünket ahhoz, hogy e sokszor zűrzavarosnak ítélt területen tisztán lássunk. Mindezért Tóth Ákos kitűnő könyvét nemcsak a kultúrával foglalkozó szakembereknek, hanem a kultúra gazdasági háttere iránt érdeklődő laikus olvasóknak is örömmel ajánlom.

 

Bozóki András

politológus, egyetemi tanár, CEU Közép-Európai Egyetem

 

Bármilyen területre igaz, hogy a hazai gazdaságpolitikusok akkor követnek el végzetes hibát, ha egy külföldi gyakorlatot változtatás nélkül, sémaszerűen alkalmaznak itthon, vagy ha elvakult újítási vágytól égve gyökeresen újat próbálnak meg kitalálni. Sajnos az ilyen „egyszerű megoldások" kudarcaira általában csak az adott társadalmi szféra tönkretétele után jönnek rá. Kutató közgazdászok és gyakorló szakemberek közös felelőssége megpróbálni a kérdések bonyolultságát és összetettségét bemutatni, valamint szakmai diskurzusokon keresztül hatni a döntéshozókra. Ez a felelősség nyilvánul meg Tóth Ákos kellő szakszerűséggel és részletességgel megírt könyvében, amely kiváló kiindulási pont a kultúrafinanszírozás főbb kérdéseinek megismeréséhez. Ez a tankönyvként is használható munka értően és érthetően mutatja be a kultúrafinanszírozás elméleti alapjait, valamint az Európai Unióban honos gyakorlatokat. A hasznos példák és az esettanulmányok szerepeltetése mellett külön érdeme a szerzőnek, hogy összefüggésében elemzi a különböző országok kultúrafinanszírozással összefüggő történelmi gyökereit és azok intézményrendszerét. Jó szívvel ajánlom Tóth Ákos könyvét a kultúra különböző szegmenseiben tevékenykedőknek, kultúrpolitikai döntéshozóknak, illetve mindazoknak, akik gazdasági és társadalmi válságok idején sem feledkeznek meg arról, hogy a kultúra fenntartásában mindannyian érdekeltek vagyunk.

 

Komáromi György

gazdasági igazgató, Radnóti Színház

főiskolai tanár, Nemzetközi Üzleti Főiskola

Hivatkozás: https://mersz.hu/toth-kulturafinanszirozas//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave