A magyarországi törökség társadalmi szerkezetének nyilvánvaló leegyszerűsítése az, ha csak két rétegét, az elitet és a köztörökök sokezres tömegét különítjük el egymástól. Közöttük egy – nem kizárt, hogy népes – középréteg helyezkedett el, amely az egész török társadalmon belül nem számított a hatalommal felruházottak közé, a tartományi igazgatásban azonban súlya volt attól, hogy általában hosszabb egy-helybeli szolgálata során a meghódított lakosság legfontosabb (adózási és jogi) ügyeivel foglalkozott. Ilyen volt például az az Ali aga kethüdá, aki legalábbis 1660–1668 között a szaporán váltakozó egri pasák változatlan megbízottjaként intézte a vilájet hász-birtokainak adóügyeit.1 Ebbe a rétegbe tartoztak azok a szubasik és vojvodák is, akik – ahogy láttuk – az önállósodott mezővárosok bírósági ügyeit tartották szemmel, s akik a budai pasa és a defterdár helyi ügyekben teljhatalmú megbízottaiként sok egyéb ügyben – adózásban, terménybeszolgáltatásban stb. – is intenzív kapcsolatot tartottak a városokkal, évente több látogatással tisztelve meg őket. Nagykőrös számadáskönyveiben 1645–1660 között állandóan szerepel Verebély Hüszejn neve, aki egy évtizeden át szubasiként, utána pesti „pasa agaként”, feltételezhetően „bas”, azaz főagaként élvezte a város ajándékait. Kortársa, „Ejub vajda”, azaz Ejüp vojvoda jóindulata legalábbis az 1640-es években még Hüszejn szubasiénál is fontosabb lehetett a városnak, mert őt sok és gondosan válogatott ajándékokkal igyekezett megnyerni: 1646-ban nemcsak őt árasztották el 30 tallérral, egy farkas‑ és 12 rókabőrrel, 25 tyúkkal, gyöngyházas késekkel, darutollakkal és egyebekkel, hanem összes hivatali alárendeltjét és teljes háznépét is lekenyerezték.2 Amikor az 1670-es évek elején ez a két ember eltűnik a számadáskönyvekből, helyükön több más között Gombkötő szubasa bukkan fel (a felismerhetetlenségig megmagyarított nevéből nem tudok az eredetire következtetni), aki 1668-tól tíz éven át boldogítja Nagykőröst és Kecskemétet.3 Ezeknek az embereknek nem a hivatali hierarchiában elfoglalt helyük, hanem a hatóságok és az adózók érintkezésében élvezett monopolhelyzetük juttatott az átlagosnál nagyobb tekintélyt és bevételeket.