A műanyagokra vonatkozó jogszabályok kidolgozása és hatályba lépése szinte gyerekcipőben jár az EU-ban, de rohamosan fejlődik, és egyre több területen fogadnak el jogszabályokat. A folyamat elmúlt évtizedbeli rohamos fejlődését mutatja például az is, hogy a VKI-t támogató rendelkezések közül egyedül a 2008/56/EK Tengervédelmi Stratégiáról szóló keretirányelvben [164] esik szó a mikroműanyagok problémakörét közvetlenül érintő tengeri szennyezésekről és azok visszaszorításának szükségességéről. A műanyagok jelentette probléma komolyan vételét és elmélyítését jelzi, hogy ettől kezdve egyre több uniós nyilatkozatban, irányelvben megjelennek a műanyaghulladék csökkentését irányzó törekvések és követelések. Elmondható azonban az is, hogy számos Európán kívüli országban (pl. Kínában, Indiában) már korábban korlátozásokat vezettek be a műanyag termékek használatára, csökkentve ezzel a műanyaghulladék termelődését. Habár az említett országoknak a vízbázisvédelem terén is több dolguk akad. Az USA egyes tagállamaiban (pl. Hawaii) totális tiltást vezettek be a műanyag termékek használatára, sőt, az Európai Uniós tagállamok közül Olaszországban már 2011 óta csak lebomló műanyagból készült táskákat engedélyeznek. Az Európai Bizottság 2013-ban kiadott zöld könyvében (a környezetben található műanyaghulladékokkal kapcsolatos európai stratégiáról) szó esik a műanyaghulladékok egyre növekvő problémájától kezdve, a hulladék-gazdálkodás célkitűzésein át, egészen a nemzetközi szintű intézkedésekig [165]. A zöld könyv nyomán javasolt intézkedések szerves részét képezték a hulladékokkal összefüggő jogszabályok szélesebb körű felülvizsgálatának. Ez a felülvizsgálat öt irányelv utólagos értékelésére irányult, amelyek a hulladékhasznosításra és a hulladéklerakókra vonatkozó jelenlegi célkitűzésekre, valamint különböző hulladékáramokra vonatkoznak.