A különböző laboratóriumokban kapott eredmények összehasonlítása általában nehézkes, az eltérő módszerek miatt. A detektált mikroműanyagok koncentrációját és méreteloszlását ugyanis leginkább a mintavételezés során használt módszerek, eszközök és a minta-előkészítés során használt szeparációs és tisztítási eljárások határozzák meg. Emiatt a mikroműanyagot kutató tudományos közösségben folyamatos törekvés van a tanulmányok során használt protokollok standardizálására [10], [172]. A másik problémát a szintén nem egységes „mikroműanyag”-definíció okozza. Leggyakrabban az 5 mm-nél kisebb polimerrészecskéket tekintik mikroműanyagnak, a 100 nm-nél kisebb részecskéket pedig nanoműanyagnak, de a különböző laborok között ezekben is lehet eltérés [173], [174]. Még ha általánosságban egységes is a kutatók között ez a definíció, a rendelkezésre álló mintavevő hálók, szűrők pórusmérete nagy szórást mutat, sok esetben csupán ezért nem hasonlíthatók össze az eredmények. Probléma továbbá, hogy nem elegendő a mikroműanyag-szemcsék pontos meghatározására, hiszen csak a hosszúságon alapul, az alakot nem veszi figyelembe. A természetes közegekben való viselkedés és így biológiai hatások szempontjából is inkább a felszín és a térfogat a lényeges. Emiatt szükség lenne egy egységes háromdimenziós definícióra is, amely az alakról is tájékoztatást adhat [174]. A folyóvizekből történő mintavételezés, a mikroműanyagok azonosítása, számszerűsítése és a jellemzésükre szolgáló analitikai módszerek gyakorlati áttekintésében kiemelik [175], hogy a mikroműanyag-szennyezés értékelésére és mennyiségi meghatározására használt következetes és szabványosított módszerek és protokollok hiánya kérdésessé teszi a különböző tanulmányok eredményeinek összehasonlítását.