A mikroműanyagok vizuális és mikroszkópos azonosítása: A mikroműanyagok azonosítására a leggyorsabb és legegyszerűbb, legköltséghatékonyabb módszer a vizuális vizsgálat. Az egyéb, nem műanyag részecskék között szabad szemmel vagy mikroszkóp segítségével azonosítják, választják ki a mikroműanyagokat. A szemrevételezéssel vagy mikroszkóp segítségével gyorsan és könnyen meghatározható az alak, a méret és a színek, nincs azonban információ a műanyag összetételéről. Bár a módszer relatíve gyors, az eredmények megbízhatósága megkérdőjelezhető, ugyanis még tapasztalt kutatóknál is rendkívül magas az emberi hiba lehetősége. Minél kisebb a részecske, annál nehezebb megkülönböztetni más anyagoktól, valamint az alak és a szín is befolyásolja a vizuális azonosítás eredményességét [177]. Az alak vizsgálata viszont fontos információt szolgáltat a degradáció mértékéről is [205]. A vizuális vizsgálat a mikroműanyagok előzetes kiválogatására későbbi vizsgálatához elég, de azonosításhoz önmagában nem elegendő, az eredményt műszeres vizsgálattal, a polimer kémiai szerkezetének igazolásával szükséges alátámasztani [189], [198], [201]. A vizuális azonosítás nehézségei között említendő, hogy nincs egyezményes definíció az alakot illetően (pellet, gömb, szál, fragmentum, film stb.). A mikroműanyagok könnyen összetéveszthetők más, nem műanyag részecskékkel is a hasonló méret és szín miatt. A szerves szennyezőkkel, biofilmmel bevont mikroműanyagok is összetéveszthetők más, nem műanyag részecskékkel, ezért a tisztítási lépés a vizuális vizsgálat előtt is feltétlen javasolt [190]. A minta vizuális azonosítása szubjektivitása miatt általában sok hamis pozitív és negatív eredményt ad. A hamis pozitívok a további FTIR- vagy Raman-vizsgálat során kiszűrhetők, de a hamis negatívok nem, így a részecskeszám könnyen alulbecsülhető [206].