A műanyagok, találó elnevezésük szerint, nem természetes, hanem mesterségesen előállított, vegyipari eljárással szintetizált anyagok. Ipari gyártásuk a múlt évszázadban a bakelit előállítással kezdődött [1]. A műanyagipar gyorsan fejlődött, megszámlálhatatlanféle műanyag terméket hozott létre, amelyek forradalmi előrelépést okoztak a kémia, a fizika, a biológia és az orvostudomány területén. A növekvő ütemben – az ezredfordulón megkétszerezett globális évi termeléssel [2] 380–400 millió tonna/év becsült mennyiségben – gyártott, sokféle műanyag termék több mint száz éve, nagyrészt hulladékként halmozódik a Földön. 2017-ben a világ összesített műanyagtermelése elérte a 8,3 milliárd tonnát. Előrejelzések szerint ez a szám várhatóan 34 milliárd tonnára emelkedik 2050-re [3]. Mára már ezek a társadalom legszélesebb körében használt anyagok. Így a műanyaghulladékok kezelése (hulladéklerakó, újrafeldolgozás, energiaforrás) világszerte óriási probléma. 2020-as adatok szerint a műanyaghulladék több mint egyharmadát az EU27+3-on belüli és kívüli újrahasznosító létesítményekbe küldték, de ~23% továbbra is hulladéklerakókba, ~40% pedig energiahasznosításra került [4]. Sok európai uniós tagországban a hulladéklerakók jelentik továbbra is az első lehetőséget. Általában a hulladéklerakók használatát tiltó országok (Svájc, Ausztria, Hollandia, Németország, Svédország, Luxemburg, Dánia, Belgium, Norvégia) magasabb újrafeldolgozási arányt érnek el [5]. Sajnos Magyarországon a műanyaghulladékoknak több mint fele a hulladéklerakókba kerül.