A vízben könnyen szuszpendálható és a mikroműanyag-szennyezések fő alkotórészét képező polietilén (PE) eltávolítási viselkedését vizsgálták [226] egy kombinált eljárásban, ahol az általánosan használt Fe-sókkal végzett koagulálást egy ultraszűrési lépés követte. A koagulálást JAR-tesztekben végezték, az UF-kísérletekhez poli(vinilidén-fluorid) membránokat (100 kDa) használtak, Millipore-keverős UF-cellában. Az eltávolítási folyamatot CCD-kamerával felszerelt optikai mikroszkóppal, a zéta-potenciál és a részecskeméret-eloszlás mérésével, valamint a mikroműanyag-részecskék tömegmérésével követték. Az eredményeik azt mutatták, hogy bár a kisebb PE-részecskéknél magasabb volt az eltávolítási hatékonyság, a PE eltávolíthatósága alacsony (15% alatti) volt a hagyományos koagulációs eljárásban, és a vízjellemzők kevéssé befolyásolták azt. Az oldat pH-jához képest a flokkuláns (PAM) hozzáadása fontos volt az eltávolítás hatékonyságának növelésében, különösen az anionos PAM nagy adagjai esetén (hatékonysága akár 90,9%). Az ultraszűrés, bár a PE-részecskéket teljes mértékben visszatartotta, ezek nagy részecskeméretük miatt csak enyhe membráneltömődést okoztak. A membránfluxus a koagulálás után csökkent; azonban a membráneltömődés kisebb mértékű volt a PE okozta szűrőréteg heterogén jellege miatt, még a nagy mennyiségben adagolt koaguláns esetén is. A kombinált koagulálás és az ultraszűrés során bemutatott viselkedés alapján javasolják a vázolt eljárás alkalmazását az ivóvíz kezelésében (10. ábra).