Mára már a műanyaghulladékok elárasztották a Földet, a kémiailag nagyon stabil makromolekulák nehezen bomlanak le a környezet fizikai (mechanikai, hőmérséklet-változás stb.), kémiai (napsütés – fotokémiai, katalitikus stb.), biológiai (biokémiai – enzimek, mikrobiológiai – baktériumok, gombák stb.) hatásaira. Ezen hatások következménye, hogy a műanyaghulladékok az idő előrehaladtával aprózódnak, így a környezetben makro- (>5 mm), mikro- (<5 mm, de >100 nm) és nano- (<100 nm) méretű részecskék formájában jelennek meg szétszóródva a levegőben (atmoszférában), felszíni vizekben (hidroszférában) és talajokban (pedoszférában). Az antropogén eredetű, 5 mm-nél kisebb mikroműanyag-szemcsék az új perzisztens szennyezőanyagok („emerging persistent pollutants” [17]; az „emerging” – sürgető, feltörekvő, felmerülő, felbukkanó jelentésű szó – javasolt fordítása az „újfajta” [18]) körébe tartoznak. A műanyagok igen ellenállók a környezeti hatásoknak, bomlásuk normál körülmények között rendkívül lassú, évtizedekig eltart. A (mikro)műanyag-részecskék fragmentációja főként fotooxidáció, hő- és biodegradáció vagy mechanikai degradáció eredményeként jön létre [12]. Noha nincs megegyezés a méretet illetően, mikroműanyagnak általában az 5 mm-nél, nanoműanyagnak pedig a 100 nm-nél kisebb átmérőjű műanyag részecskéket nevezik [8]. Az irodalomban nincs egységes nevezéktan, a tanulmányok összehasonlítása nehézkes, mivel egyes tanulmányok csak a gömb alakú mikroműanyagokat vizsgálják, mások többféle alakú és méretű műanyagokkal is foglalkoznak [9], eltérők a mintavételi és az analitikai módszerek [19]. Az ökoszisztémára kifejtett káros hatásukat már több esetben kimutatták, nap mint nap jelennek meg rémisztő hírek a tengerek, óceánok élővilágát sújtó, főleg makroműanyag okozta esetekről, befolyásukat az emberek egészségére viszont ma még csak sejtjük a tudományos közlemények alapján, amelyek száma erőteljesen növekszik az utóbbi években. A veszélyforrás lehet maga a részecske (kémiai összetétel, kolloid méret, alak, felületi tulajdonságok), illetve a részecskék felületén kötött, így általuk szállított toxikus molekulák (gyógyszer- és növényvédőszer-maradványok stb.).