Bár az alkotmányozó hatalom megpróbálta korlátok közé szorítani az Alkotmánybíróság kötetlen és szabad választását az értelmezési módszerek terén, ez eleinte nem volt egyértelműen eredményes. Az új alkotmány hatálybalépését követően az Alkotmánybíróság 2012-ben kimondta, hogy az új határozataiban továbbra is felhasználhat olyan, korábbi alkotmánybírósági határozatokból származó alkotmányos tételeket, amelyeket az Alaptörvény hatálybalépése előtt alakított ki. Ennek feltétele, hogy az Alaptörvény az adott ügyre vonatkozóan azonos vagy hasonló rendelkezéseket tartalmazzon, mint a 2012-ben hatályos Alkotmány.1 Amikor 2013-ban a negyedik alaptörvény-módosítás expressis verbis kimondta a 2012 előtt hozott valamennyi alkotmánybírósági határozat hatályon kívül helyezését, az AB látszólag továbbra is fenntartotta korábbi álláspontját, amely szerint támaszkodhat a korábbi gyakorlatra. Ez esetben viszont már előírta azt, hogy a testületnek részletesebben meg kell indokolnia, ha a 2012 előtti határozataiban szereplő alkotmányos tételekre hivatkozik. Ez azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság elvi indokkal utasította el, hogy a korábbi gyakorlata nélkül építse az új alkotmányos gyakorlatát, és különösen a 2012 utáni első években számos esetben hivatkozott olyan korábbi vagy új határozataira, amelyek megerősítették a 2012 előtti joggyakorlatot. Annak ellenére tehát, hogy kötelező értelmezési alapelvek, illetve módszerek jelentek meg az alkotmányszövegben, a 2012 utáni joggyakorlatban nem volt szembetűnő a változás. Jellemző volt az is, hogy az Alaptörvényben még tisztázatlan rendelkezések alkalmazását a testület inkább kerülte. A történeti alkotmány vívmányaira történtek az első hivatkozások,2 de az alkalmazás dogmatikai tisztázása nem történt meg, az új fogalmi készletet a testület inkább díszítőelemként használta első határozataiban.3 Értelmezési gyakorlata eleinte csak abban az értelemben volt következetes, hogy kimondta, egy jogi norma alkotmányossága nem vonható kétségbe kizárólag az R) cikk (3) bekezdése alapján.4 Bár a történeti alkotmány vívmányainak tiszteletben tartására vonatkozó alkotmányos rendelkezés kétségtelenül elég rugalmas ahhoz, hogy szinte bármilyen érvelésben felhasználható legyen, kevésbé hasznos, ha arról van szó, hogy meggyőző érveket szolgáltasson a határozott értelmezési eredményekhez.