A kötet utalt már arra, hogy a migrációs válság alapvető változásokat hozott az alkotmánybírósági gyakorlatban, annak ellenére, hogy a menekültáradat egy igen rövid és limitált időszaktól eltekintve Magyarországot nem érintette súlyosan. 2015-ben volt egy pillanat, amikor a migrációs válság elérte Magyarországot, s több mint 400 000 ember érkezett az országba,1 akiknek nagy része aztán továbbment Ausztriába és Németországba. Magyarország nem tudta ellenőrizni a határait. Az Európai Unió részéről sok kritika érte Magyarországot a káosz kialakulásáért, és azért is, mert megszorító intézkedésekkel kívánta kézben tartani az irányítást. A Kormány népszavazást kezdeményezett annak érdekében, hogy Magyarország választópolgárai kifejthessék álláspontjukat az Európai Unió befogadáspárti politikájával járó jogi intézkedésekről.2 Az uniós szabály lényege az volt, hogy a menekültügyi eljárás lefolytatása céljából a tagállamok előzetes kvóta alapján osszák szét egymás között az Olaszország és Görögország területére érkező menekülteket a nehéz helyzetben lévő országok tehermentesítése és a migrációs válság terheinek méltányos megosztása érdekében. Magyarországra így első körben 1294 ember érkezett volna a 160 000 menedékkérő közül. A magyar Kormány nem tartotta elfogadhatónak az Európai Unióba érkező emberek átirányításáról szóló szabályozást, és az EUB-hoz fordult annak érdekében, hogy az állapítsa meg, az Uniónak nincs hatásköre ilyen szabályozásra, a rendelet ultra vires. Emellett Magyarország a szerb és a horvát határ mentén kerítést épített, hogy megakadályozza az illegális határátlépést.