Annak ellenére, hogy minden eset más és minden országnak sajátos alkotmányos berendezkedése van, az esetjog és az elemzések áttekintését követően könyvünkben be tudtunk azonosítani olyan értelmezési módszereket és szubsztantív alkotmányos fogalmakat, amelyek több alkotmányossági felülvizsgálatot végző szerv gyakorlatában is megjelentek.1 Először is meg kellett állapítanunk, hogy a társadalmi problémákra történő válaszadás során olyan komplex jogalkotási kérdések merülnek fel, amelyek java része nem kerül alkotmányossági felülvizsgálatra. És a különböző európai országokban nem minden társadalmi probléma jut el ugyanolyan formában a bíróságokra. Mégis vállalható az összehasonlítás, hiszen a legsúlyosabb társadalmi problémák, mint a pénzügyi válság, a migráció vagy a terrorveszély, szinte minden európai államban olyan problémává nőtték ki magukat, amelyeket az államok jogalkotással kezeltek, és amelyeknek egy része végül az elfogadott szabály vonatkozásában alkotmányossági felülvizsgálat tárgya lett, bár különböző eljárásokban (előzetes, utólagos normakontroll, alkotmányjogi panasz) és esetleg eltérő kérdések formájában, de nagyon absztrakt szinten összehasonlítható módon. A részletkérdések mögött ugyanis minden esetben az az alapkérdés húzódott meg, hogy súlyos válsághelyzet fennállásakor az alkotmányos politika alakításába milyen mértékben szólhat és szól bele az alkotmányossági felülvizsgálatot végző szerv, és az ambíciói hogyan érintik az alkotmányértelmezést.