Az üldözött keresztény közösségek támogatásán túl a HH másik deklarált célja a migráció kiváltó okainak kezelése. A kormány érvelése szerint a program jobb feltételeket teremt a kedvezményezett országokban, helyi válaszokat ösztönöz a különböző kihívásokra, és így megakadályozza a migrációt. Ez a megközelítés beleillik Bermeo „célzott fejlesztés” koncepciójába (Bermeo, 2017), vagyis Magyarország a globális Dél alulfejlettségéből eredő, nem kívánt tovagyűrűző hatásokat, jelen esetben az irreguláris migrációt kívánja korlátozni nemzetközi segélyezés révén. Magyarország aligha van egyedül ezzel a segélymotivációval: 2015 óta az EU nemzetközi fejlesztési politikájának is ez lett az egyik fő mozgatórugója (Castillejo, 2016). Az más kérdés, hogy a segélyek valóban csökkentik-e a migrációt. Az erre vonatkozó bizonyítékok eléggé vegyesek (Clemens–Postel, 2018). Az újabb empirikus kutatások azt mutatják, hogy a segélyek igenis csökkenthetik a migrációt, ha jobb minőségű közszolgáltatások (Lanati–Thiele, 2018) vagy vidékfejlesztés (Gamso–Yuldashev, 2018) finanszírozására fordítják őket. Vannak azonban érvek amellett is, hogy a segélyezés csak akkor csökkenti a migrációt, ha a donorok helyesen azonosítják és forrásaikkal pontosan célozzák a migráció fő toló- és húzóerőit, amelyek eltérőek lehetnek az egyes küldő/fogadó országok viszonylatában. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a donoroknak aktívan kell tervezniük és figyelemmel kell kísérniük segélyezési beavatkozásaikat, ha érdemi hatást szeretnének gyakorolni az emberek kivándorlási hajlandóságára.