A közelmúltban bekövetkezett többszörös válságok – a globális pénzügyi válságtól az euróválságon és a klímaválságon keresztül a Covid-19 világjárványig és újabban az orosz–ukrán háború nyomán kialakulóban lévő energiaválságig – mindezek nyomán világszerte megfigyelhetjük az állami intervencionizmus, az állam gazdasági beavatkozásainak reneszánszát (Mazzucato, 2021). Mindezek következtében az iparpolitika ismét az akadémiai és a politikai viták kereszttüzébe került (Chang–Andreoni, 2020), bár meglehetősen kiterjesztett értelmezéssel és megváltozott hatókörrel. Az újratervezett és újragondolt „új iparpolitika” célja, hogy „gazdaságaink és társadalmaink fenntartható strukturális átalakulását a fenntartható humán fejlődés irányába terelje a Covid-19-et követő időszakban” (Ferrannini et al., 2021: 1). Tanulmányunkkal ehhez a vitához szeretnénk kapcsolódni és hozzájárulni azáltal, hogy a zöld iparpolitikákra összpontosítunk, különös tekintettel a körforgásos gazdaság koncepciójára és alkalmazási lehetőségeire, elsősorban az ipari szimbiózis nevű modellre. Pontosabban a zöld iparpolitika koncepcióját és eszköztárát igyekszünk gazdagítani azzal, hogy bemutatunk olyan konkrét ugandai kezdeményezéseket, amelyek csökkentik a hulladéktermelést és javítják az erőforrás-hatékonyságot, így potenciálisan hozzájárulhatnak a fenntarthatóbb fejlődés előmozdításához (nem csak) a szubszaharai afrikai térségben.