A 2007–2009-es globális pénzügyi válság nyomán világszerte megfigyelhettük az állam gazdasági beavatkozásainak elterjedését és ezáltal az iparpolitika újjáéledését. Az új iparpolitikák egyik fontos, új dimenzióját jelentik a zöld növekedés és fejlődés elősegítését célzó beavatkozások. A zöld iparpolitika kifejezetten célozza a korábbi klasszikus termelékenységi kritérium kiegészítését az erőforrás-hatékonysági kitétellel, hiszen csak ezek együttes teljesülése járulhat hozzá, hogy a növekedés és a fejlődés a természeti korlátokkal összhangban menjen végbe. Az új iparpolitikákra vonatkozó szakirodalom jellemzően a fejlett országok eseteit vizsgálta, az ottani adottságokból kiindulva fogalmazza meg releváns és előremutató meglátásait. Jelen tanulmány azonban kifejezetten a fejlődő országok, konkrétan a szubszaharai afrikai országok lehetőségeit vizsgálta a zöld növekedés és zöld iparpolitikai beavatkozások tekintetében. A tanulmány első – és egyik legfontosabb – következtetése, hogy az eltérő adottságok (állami struktúrák és kapacitások, pénzügyi mozgástér) okán eltérő stratégiák és eltérő eszközök, policy-mixek lehetnek sikeresek az egyes országokban.