A gyarmati uralom alól felszabaduló fejlődő országok 1960-as évektől kezdődő önálló állami létének alakulásában, gazdasági és társadalmi fejlődésében éles különbségek láthatók öt-hat évtized elteltével is. „A második világháborút követően vált ki a közgazdaságtan, illetve általában a társadalomtudományok »testéből« és jelent meg önálló diszciplínaként, illetve interdiszciplináris tudományterületként a fejlődés gazdaságtana (az olykor fejlődéstan, illetve fejlődéstudományok elnevezéssel is illetett tudományterület).” (Szentes, 1999: 9) Ma, a 21. századi komplex, globalizált világ körülményei között legalább annyira aktuális a fejlődéstanulmányok tudományterülete, mint kezdetekben volt: a fejlődő, felzárkózó országok gazdasági, társadalmi kihívásainak elemzésében fokozottan multi- és interdiszciplináris megközelítéssel, globális problémákra – mint egyenlőtlenség, környezetvédelmi és biztonsági kihívások – választ kereső fejlesztéspolitikák megfogalmazásában. Az egyenlőtlenségek külső és belső tényezői, az egyoldalú, feldolgozatlan természeti kincsekre való szakosodás még a 21. században is jelentős aszimmetrikus kereskedelmi és jövedelmi viszonyokat teremtenek az afrikai, latin-amerikai és dél-ázsiai országok világkereskedelembe való bekapcsolódásában. A külföldi vállalati tőke és know-how segítségével kialakuló gazdasági aktivitás gyakran még mindig zárt rendszerként teremt munkahelyeket helyben, és nem csökkennek az országon belüli jövedelmi egyenlőtlenségek. Szentes Tamás világgazdaságtan-előadásain a nyolcvanas évek elején gyakran előkerültek az afrikai enklávék, és 2022 őszén szomorúan hallottam kolumbiai, brazil diákjaink aktuális példáit nyomornegyedekkel körülvett gyártóbázisokról, a kerítésen belüli és kívüli „két világról”.