A 2019–2022 közötti évek drámaiak voltak. Ezekben az években a világot egy globális járványhullám-sorozat sújtotta, majd a világgazdaságot egy súlyos, az ellátási láncokat is lebénító, a nemzetközi kereskedelmet lefagyasztó, dupla – kínálati és keresleti – sokk rázta meg. A kettős sokkhatás kezdetben a fejlett világot rendítette meg, később – elérve a feltörekvő piacokat – a világgazdaság egészét. Ez az időszak egészen bizonyosan különleges, globális válságperiódus is volt. Amikor a válság már enyhülni látszott, 2022 februárjában súlyos katonai konfliktus robbant ki Oroszország és az egykori Szovjetunióhoz tartozó, szomszédos Ukrajna között. A katonai konfliktus nyomán totális európai energiakrízis bontakozott ki. Az Európai Unió (EU) – amelynek tagállamai közül többen NATO-tagok is – Ukrajnát támogatva súlyos szankciókat vetett ki az orosz energiaszállításokra, elsősorban az olajra és a gázra, de Oroszországhoz fűződő gazdasági-kereskedelmi kapcsolatait is minimalizálta. A pandémia, az általa okozott kettős sokkhatás, a háború és a következtében életbe lépő, korlátozó nemzetközi kereskedelempolitikai lépések szerencsétlen egybeesése a világra zúduló vihar képét festette az égre. Mindez azt eredményezte, hogy a világgazdaságban az infláció ismét globális problémává terebélyesedett. Kísértettek az 1970-es évek eseményei, az energiaválság és a stagfláció. A fejlett világban (Egyesült Államok, Kanada, EU, Japán) az árak hirtelen és drasztikusan emelkedni kezdtek. A világ vezető jegybankjai sorozatos alapkamat-emeléseket hajtottak végre, nagy ugrásokban, esetenként – az elmúlt évtizedekben nem látott mértékű – 75 bázispontos emeléseket is. Az Egyesült Államok és a FED esetében ez a ¾ százalékpontos mérték szokatlanul nagy ugrásnak számított (főként sorozatban). Az eurózóna jegybankja, az EKB is látta a közeledő veszélyt, ezért meglépte a 75 bázispontos emelést (2022. október 27.).