Aligha lehet kétséges, hogy az elmúlt fél évszázadban lezajlott sokarcú és meglehetősen bonyolult világgazdasági válságfolyamatok értelmezésére, de főként a felmerülő nehézségek megoldására kialakult gyakorlatok, a felkínált tudományos és politikai válaszok rendkívül nagy mértékben szóródnak. A globális gazdasági folyamatok útvesztőiben egyre nehezebb az eligazodás, amely még a hozzáértők részéről is rendkívüli erőfeszítést igényel. Szentes Tamás egy kiváló összefoglalót és sajátos holisztikus látásmódot kínál (Szentes, 2009). Csaba László munkája az EU-val kapcsolatos válságfolyamatokat illetően időben átfogó és a kulcságazati területeket, a vonatkozó intézmények átalakulását részletesen bemutató összefoglaló (Csaba, 2009). Jacobs és Mazzucato pedig általános (köz)gazdasági rendszerfelfogásban tárgyalják a növekedés és a fenntarthatóság legmeghatározóbb új nézeteit (Jacobs–Mazzucato, 2016). Ismét előtérbe került a globális és a nemzeti, valamint a globális kormányzás és a nemzeti kormányzások közötti konfliktushalmaz, amely igényt formált olyan új diszciplínák születésére is, mint például Global Studies, Sustainable Development, Inclusive Growth Theories. Ismét előtérbe került a geopolitikai gondolkodás: Oroszország és Kína részéről megjelent a második világháború után kialakult világrend átszabásának ideológiai és katonai erőn alapuló igénye. Mivel a nemzetközi intézmények szankcionáló ereje gyenge maradt, és általában elégtelen, „melegháborús” körülmények között, szuverén nemzeti értelmezésben – Oroszország részéről – megkérdőjeleződhetnek a megszilárdult globális gazdasági-intézményi működési keretek (a szankciók, embargók, tiltó listák, kereskedelmi, jogi, sőt tulajdonosi jogosultságok).